Azt hiszem, egész jól megy a gyerekeim emlékeztetése a vonzás törvényére. Legalábbis a nagyobbik már az elméletre remekül emlékszik (indigó gyerek). A gyakorlat is előbb-utóbb meglesz. A kicsi persze csípőből elutasítja, de ez csak egy átmeneti tiltakozás – szerintem, mivel már a múltkoriban is tett egy megjegyzést, ami arról tanúskodik, hogy tudja, miről is van szó.

Éppen a fájdalomról, gyógyulásról és az ezekhez való hozzáállásról olvastam a baglyos könyvből, mikor a kicsi megszólal:

– Ezért sem szabad sírni!

Mondtam, hogy lehet sírni, de nem sokáig. Mert az önmagunk sajnálata a gyógyulást gátolja.

Még pár mondat a tegnapi találkozásból:

“Nem foglalkozom a múlttal, hiszen az már elmúlt. A jóra azért nem emlékezem, mert akkor a rossz még rosszabbnak tűnik. S egyébként is, ha valami rossz történik, úgy állok hozzá, hogy én még ekkor is jól érzem magam.” – Imádom az “öreget”!