Most eldönthetem, hogy félek vagy nem a munkám elvesztésétől.

Egyelőre nem aggódom. Nincs félelem bennem. Mert feleslegesnek érzem. Minek, ha semmi konkrétat nem tudok még.

Emellett észben tartom, hogy a régi helyére mindig új kerül, ha esetleg a jelenlegi régi akarna lenni.

Más: napok, talán hetek óta fel szeretnék idézni egy érzést, amit egy-másfél éve még oly könnyedén előidéztem és átéltem. Nem értem, miért nem tudom. Talán mert nincs is vágyam rá. Vicces.

Asszem, mindennek eljön az ideje. Ennek meg még nincs…