A pofátlanságot, nem tudom, meddig lehet tűrni. Már az is elég fura, hogy egy szarban levő cég (ami nem oly rég 550 embert akart szélnek ereszteni és valahogyan meg is tette) prémiumot osztogat bizonyos szintig.

Nagy a szánk, de nem lépünk. Sztrájk? Megtehetnénk? Hát, előrebejelentésről szó sem lehetne. Csakúgy spontán.

Mindegy. Úgy döntöttem, hogy a tanulás most a legfontosabb, arra lesz időm, a többire meg éppenhogy. Itt, a munkahelyen. Ki mit szar le.