Mi lenne velem olyan emberek nélkül, akik, ha a hajnal félkettes esemesükre nem válaszolok, képesek rám csörögni. Talán ki is tudnám magamat aludni?!
Új szokásommá válik, már előrelátom, a mobil kikapcsolása éjjelre. Eddig miért nem tettem?!
Mi lenne velem olyan emberek nélkül, akik, ha a hajnal félkettes esemesükre nem válaszolok, képesek rám csörögni. Talán ki is tudnám magamat aludni?!
Új szokásommá válik, már előrelátom, a mobil kikapcsolása éjjelre. Eddig miért nem tettem?!
🙂
Mert nincsenek olyan barátaid, akik a szombat hajnali kocsmából hazatántorgás közben jó ötletnek tartják a gyanútlanul alvó ismerőseiket megcsörgetni olyan “elmés” szóvirágokkal mint “Kis lakás? Cserélje nagyobbra!” vagy “Halló, Lipótmező, pszichiátria? Jöjjenek gyorsan a Tandem Caféhoz, egy olyan nőt láttam, hogy azonnal elment tőle az eszem!”
Addig nem is annyira izgatna a dolog, amíg csak a péntek vagy a szombat éjjelre korlátozódnak az ilyen jellegű (nálam elég ritka) hívások. Viszont amikor másnap dolgozni kell menni kb. 5 órai alvás után (mert a telefoncsörgés másfél órára kiveri az álmot a szememből), azért …
Igyekszem pozitívan szemlélni a dolgot: Jéé, valakinek eszébe jutok még éjjel is, még (vagy csak?) részegen is. 😀