Azt nem állítom, hogy tőlem a gyerkőcök nem hallanak “csúnya” szavakat, de egy biztos, hogy bizonyos jelzőket nem itthon tanulnak.

A kisebbik hajlamosabb válogatás nélkül lejelzőzni a másikat (olykor engem is). Ha már bántja a fülemet, akkor rászólok hangosan és hangsúllyal kimondva a nevét.

Van, amikor rákérdezek, hogy az a bizonyos szó, amivel lekáromkodta a tesóját vagy akármit, akárki, az mit jelent. Így volt először a ‘f@sz’ szóval, majd aztán a ‘buzival’. Valamelyik nap zsidózni kezdett. Persze gőze sincs, miről beszél, ezért igyekszem elmagyarázni, mi is ezeknek a szavaknak a jelentésük.

Azért akkor egy kicsit bajban voltam, mikor ők kérdezték meg, mit jelent a ‘strici’ szó.