L-nak nem rég volt a szülinapja. (bizony, bizony! még 11 év után is emlékszem rá. Vannak dátumok, amit nem akarok és nem is tudok elfelejteni.) Akkor egy kazettát ajándékoztam neki, amire az általam oly szívesen hallgatott számokat (magyar: PUF, Bonanza Banzáj, Ákos; külföldi: Depeche Mode, és egy-két egyéb kedvenc) másoltam át. Úgy tűnt, hogy örült a kazinak. Megígérte, hogy az autójában fogja tartani, mert ott szokott zenét hallgatni. Nos, csak a jó ég tudja, megvan-e még neki a kazetta.

Most hétfőn egy e-mailben köszöntöttem két üdvlappal megtoldva. Talán annak jobban örült, hogy egyáltalán emlékeztem a szülinapjára ennyi év után.

Az utóbbi rövidke levelei mintha kissé hidegebb hangvételűek lennének. Tudom, tudom, sok dolga van, meg aztán lehet, hogy csak az üldözési mániám miatt látom így…