A nap egyik meglepetése, hogy kiderült, az elmúlt év(ek)ben nőttem magasságilag.

Pedig egy hete még azt kaptam az egyik ebédelős társnőtől, aki 18 éves korom óta ismer, hogy kisebb lettem. Most meg tudom cáfolni, hogy ugyan nagyobb darab voltam, és meglehet, hogy a hajam is hosszabb volt, de a magasságom most érte el – vélhetően – a csúcsát. És ezt a jógaászanáknak tulajdonítom.

S ahogy a saját példám is bizonyítja – ugorva egy elég nagyot a logikai menetben -, elég sok minden múlik azon, hogy egy ember mennyire érzi magát önbizalommal telinek, mennyire van egyben. Már egy másfél centit kaphat pluszba a természettől csak azért, mert a gerince kinyúlik nem csak az ászanák hatására.

Tegnap az jutott eszembe, apám mérgelődését hallgatva, hogy mit nem adnék, ha egy jót veszekedhetnék.
Tudom, hülye perverzió….

Ma pedig az, hogyan lehet úgy nap mint nap együttélni valakivel, akihez a múlton kívül csak az köt, hogy naponta összevesznek, és kb. nulla szeretet érződik közöttük és egymás felé.