Persze, öröm és boldogság egy-egy ilyen hétvége, csak arról feledkezem meg, hogy utána vissza kell jönni a hétköznapokba, ami olykor megzuhanással járhat.
But never mind! Ez is elmúlik.

Szóval, tegnap este azon élcelődtünk, milyen hatással lennénk, ha a hétvégi szülő-tanár farsangra kék halálként (én) és halál faszaként (ő) mennénk. Szeretem az ilyet, még gondolatban is. Csak egy dolog tart vissza, hogy legalább én a kék halálos jelmezzel bepróbálkozzam, hogy végre most egy itthon levős hétvégém lesz: nem kell sehova mennem. Még bálba sem.
De majd egyszer. A jelmez meg van, nem vész el, a kisebbik gyermekem is még négy osztályt fog járni az általánosban.
Erről jut eszembe: anyutól kapott a nagyobbik egy könyvet, ami tinézsereknek szól. Tegnap lelkendezve fogadott a gyermek, milyen klassz a könyv, milyen jó tanácsokat ír az író. Csekkolni fogom, mert a beszámoló alapján kész ´vonzás törvenye´ az írás. Ami persze jó. Hátha ragad valami bölcsesség a gyerekre.