Van úgy, hogy rosszabbra számít az ember, és aztán – szerencsére – nem jön be, amit várt. Így vagyok én most a heti munkával. A két hét szabi után újra munkába állni olyan volt, mintha valami életidegen dolgot művelnék.
A helyzet elfogadását nagyban könnyítette az, hogy nem szakadt a nyakamba a munka. A vevők többsége szabin van, így engem sem macerálnak.

Olyan dolgok foglalkoztatnak, mi lesz szeptembertől, aztán majd utána. Készülünk a bő egy hét múlva kezdődő utazásunkra, mikor is újra repülőre szállok (az elmúlt egy év újfent előkerülő kísértete), és Stockholm utcáit járom, járjuk majd, látnivalóit igyekszem, igyekszünk becserkészni legalább 5 napon keresztül. A repcsijegy már megvan.

Az elkövetkezendő hetek során mindenképpen rendezni fogok egy családi ügyet, mely elkerülhetetlen és megoldása az egészségembe vágó. Amit meg kell oldani, azt meg kell.

Újabb teendők sora.