Na, ez az a nap, amikor inkább ne is keltem volna fel.

Persze, nem olyan szörnyű, hiszen csak apró, idegesítő dolgok történtek, de valahogy most nem és nem esnek jól ezek a kis szurkák.

Az állapotomat tükrözi, hogy már majd’ egy fél liter ligth Coke-ot megittam.

No, de nem engedek a lehúzó erőknek! Én győzök. … mosoly …

A hetek peregnek, pedig már csak heti két edzést tartok. De valahogy … mindig van, mit csinálni, mindig valamivel eltöltöm az időt, és újra hétvége van, újra itt a hétfő.

Túl vagyok egy nehéz, edzésekkel teli héten. Eljött ugyanis a Freeletics edzőprogram 15. hete, ami az úgynevezett Hell Week. Nekem ez a kánikula melegével párosult, ergo ha pokol, hát legyen pokoli meleg is.
A Hell Week napi két edzésről szól a hét összes napján. Olyan gyakorlatsorokból, amit egyébként elegendőek lennének önmagukban is egy napra. Szóval, ha végigcsinálja az ember, tuti a fejlődés mind fizikailag, mind mentálisan. Mert ide kell az akaraterő, az elszántság és a kitartás is. Főleg, ha odakinn tombol a 30 fok feletti nyár.

Megcsináltam. Mert eldöntöttem, hogy megteszem. Most még lelkileg kaparom össze magam, hogy újult erővel folytassam a Freeletics-et. Azért nem bánom, hogy csak 15 hetenként szivatnak meg. … vigyor…