Győzködöm, hogy úgy könnyebb egy rossz szokást elhagyni, ha egy új szokást felvesz.
– És mi lenne az új szokás? Nem te mondtad korábban, hogy úgy szabad leszokni a cigiről, hogy nem veszünk fel más rossz szokást?
– No, igen, de ez jó új szokás legyen!
– És az mi legyen?
– Hát, az, hogy nem cigizel.

Van ez a játék, amit az egyik telefongyártó magyar képviselete írt ki a facebookon. Engem az ragadott meg benne és lelkesített, hogy a nyertes (a nyert telóval) blogbejegyzéseket írhat és posztolhat fotókkal együtt. Nagyon szerettem volna bejutni az első körbe, és ez meg is történt. Most viszont, hogy jelölt lettem, nagyon szeretném megnyerni a második kört, hogy bejegyzéseket írhassak, fotózhassak. Az már szinte mellékes, hogy még egy finnországi utat is nyerhetek majd egyik posztommal.

Eddig második vagyok és szerintem az én pályázatom a csoporton belül a legjobb, de úgy tűnik, a marketingemen még van mit javítanom. Hát, bevetem a jelen blogot is.

Kérlek Benneteket, Olvasóim, Látogatóim, hogy szavazzatok rám. Linkre kattints, és a fotók alatt egy “Tetszik” gombot nyomj, kérlek!

https://nokia.wundermandev.hu/lumiaNagykovet/content/simkoJudit.html

Segíthetsz még nekem úgy is, ha ismerőseidet, barátaidat megkéred, szavazzon rám ő is.
Köszönöm!

Az iroda ablaka előtt újra túrni kezdtek, a markoló beindult. Fel sem néztem a gépelésből, és igértem, mindjárt bezárom az ablakot. A kolléga hümmögött, én pedig iparkodtam, hogy az igéretemet betarthassam.
Aztán feláltam bezárni … az amúgyis zárva lévő ablakot.
Kollég meg is szólalt:
– Nem is igazán értettem, melyik ablakot akarod bezárni.

Apuval beszélgettünk, hogyan tervezzük a hétvégét. Mondtam, hogy csütörtöktől kinez tanfolyamon leszek. Párom megjegyezte, ő pedig vasárnap megy egy okításra, de még előtte beszél Judittal a mikorról és a hogyanról.
Ránéztem csodálkozva és vizslató szemekkel, vajon milyen Judittal akar konzultálni az utánam jövetelről. Kellett pár másodperc, mire leesett rólam beszél.
Olyan ritkán hív a keresztnevemen.

Azért egy kicsit megnyugodtam. A 200 km még is távolság vagy csak a klíma más mifelénk. Itt még az orgonabokor éppen hogy éledezik. Szerencsére van elég egyéb színes szépség, ami színezi a világot.
Ilyenkor egyet sajnálok, hogy a c7-esem nem tud makrozni. Az 5800-assal élvezettel fotóztam közelről a virágokat, de most csak sóhajtok egyet.
Hm. Majd.

Kezdhetném úgy is, hogy „egyszer jövök fel Bp-re, és akkor is”, de ez nem lenne valósághű, hiszen az elmúlt hónapokban elég sokszor erre jártam, és a következő hetekben pedig mondhatom majd, mintha hazajárnék.

Szóval félórán belül celebspottingoltam Kiss Ramónát a pasijával édelegni a mozgólépcsőn, majd ugyanannak az üzletháznak az aulájában az egyik műsorvezetőnőt (nem jut a neve eszembe) avont népszerűsíteni.
Aztán gyorsan vettem valami főtt kaját és húztam a szállásra, mielőtt egy újabb celebbe botlok. Na, jó, nem ezért, de a sorrend így volt.

A nap meglepetése számomra, hogy virágzanaknak az orgonabokrok. Az is letaglózott hétfőn, hogy a gólyák már magyar földön keresik a békákat, de hogy már ennyire előrejár a tavasz, most döbbentett meg. Úgy érzem, valamiről lemaradtam, lemaradok.
Ez van, mikor otthon dekkolok a tanulnivaló felett (a munka szintén agymosottá tesz mostanában), s csak abból érzékelem az idő múlását, hogy valamilyen határidőt elértem.
Na, ezen fogok változtatni. Eltökélt szándékom.

Melóhelyen full kihasználtságban voltam az elmúlt napokban, egy-két hétben. Zizzantan jöttem haza, és talán, olykor rá tudtam magam venni, hogy tanuljak.

Ma már viccelődni is volt időm, szóval, önfeledt mosolyt is lehetett látni az arcomon, s nem csak kényszeredettet, és nagyjából kezdem utolérni magam a feladatokban, amik nem ad hoc, azonnal-de-máris jellegűek.

A nagy falat pedig még csak ez után jön. Ha jól látom a naptárat, most lesz egy szabad hétvégém, aztán már csak a júniusi harmadik, de akkor éppen ezerrel fogok vizsgára tanulni, ami rá egy hétre lesz. Szóval, eszem, amit kifőztem magamnak.

Egyébként meg szeretem csinálni (oké, a vizsgát nem annyira) ezt a tanfolyamot. Fantasztikus embereket (oktatók, diákok) ismertem meg, s közben még saját magamat is egy kicsit jobban.

Még belehúzok június vége feléig, aztán pedig alton leszek pár hétig.

Azt hiszem, elgondolkodtató, hogy kb. 14-15 éves koromtól fogva nem tudok félelmek nélkül enni.

A Converse márka iránti rajongásom 1993-ban kezdődött, mikor Angliába való készülődésemkor az egyik haver beszélt róla, s talán még hozatni is akart velem valamit, ami Converse.
Kinn létem alatt beszereztem egy tollat és egy kisebb gyűrűs mappát füzet gyanánt. Aztán egy jó ideig szünet a rajongásban.
Pár éve újult meg kezdve egy táskával, majd egy atlétatrikóval, aztán egy kisebb táskát rendeltem, s egy hónapja megint egy újabb táskával leptem meg magamat. … Még cipőt nem szermányoltam, s nem igazán tudom, miért, hiszen most is egy sport(os) cipellő van a lábamon…

Egy-egy nehezen elalvós éj összetör. Nem tudom, mitől van ez, de egyelőre nem tudom a pozitív oldalát nézni. Annyi feladat és annyi dolog várja, hogy frissen és üdén teljesítsem, hogy nem igazán lelkesít, hogy egy néhány órás alvás ezt mind felül írja.

Tudom, jó pár dolog stresszel, s igyekszem, nem szívemre venni, de úgy tűnik, tele a hócipő. Egy ideje.