Este, majdnem nyolc órakor hazaérkeztem egy tornádó sújtotta lakásba. A tettesek már az apjuknál vannak néhány órája, így megúszták a kisebb fejmosást.

Gyors rendrakás (ahol a papok táncolnak), söprés, mosogatás. Közben azon felismerésre jutottam, hogy elérkezett a gyerekek számára a tanulás ideje: hogyan tegyek rendet magam, illetve mások után. Aztán majd jöhet a takarítás részeinek elsajátítása is.

Olykor diszkriminációnak élem meg (erről már írtam korábban), hogy a nőkre nem gondolnak ami a meztelen, szexi pasis fotókat illeti. A telóra bármilyen nagymellű (igaz, nem értem, a szilikon betét miért gusztusos) nőcis háttérképet letölthetnék, de mi, nők csak a vb-t népszerűsítő focistákkal (vannak köztük nézhetőek, pl. Torres) elégedjünk meg. Vagy keressünk a neten egy izmos testű (ez csak egy példa, ízlés szerinti a szabad választás) férfias férfi fotóját, és azt applikáljuk fel háttérképnek.

E téren nem vagyok szívbajos. Igaz, most egy fekete macskosz néz rám huncutul a mobilomon, viszont a munkahelyi monitoron háttérképként egy pasi csábítgat. Külön megoldást igényelt a kihelyezése, mert egyébként egyen szürke lenne az eredeti vállalati kötelező.

Nem vagyok férfi faló, még akkor sem, ha ezt mások másként gondolják (ugyan mi alapján, nem tudom), de mint már jeleztem, a szépet én is szeretem nézni. Nyiltan és nem titokban.

Írnék én, esküszöm, valami velősebbet is, de napközben továbbra is csak a telón tudnék (csak ha nagyon kikívánkozik), otthon pedig vagy van időm, kedvem és ihletem, vagy nincs.

Tegnap délután peonzaért rohantam a kisebbikkel egyik bolttól a másikig, mert a múltkorában vettet vagy elhagyta vagy ellopták tőle. A harmadik coop-ban sikerrel jártunk, így megvolt az öröm. Utána otthon mosogatás, vacsora, majd a nagyobbiknak a beígért masszázs, amivel tulajdonképpen nekem tett szívességet.
Az este zárásaként családilag a McLeod lányait néztük (mindhármunk nagy kedvence). Negyedtízig még egy oldást csináltam magamnak, ami egyszerűbb és gyorsabb volt, mint gondoltam, hogy lesz. De ha gondosan visszaemlékszem, akkor ezt kértem az oldás elején.
(Jobban szeretem, ha egy másik kineziológus csinálja nekem az oldást, de hát nem akaszthatok le a szögről bármikor egyet, így a szükségben én is megteszem saját magmnak.)

Szóval, újfent sűrű napokat élek, ami egyfelől csendes, hiszen a munkahelyen nem mindig fullos a munka. Néha ez bosszant is, mert úgy érzem, a magam elé bámulós időt jobban, hasznosabban is eltölthetném.

No de, máskor meg az ellenkezője van. Tehát inkább maradjak annyiban, hogy így jó, ahogy van. Egyelőre.

Az egyik alkotásom, és egy-két hete azon gondolkodom, hogy elérkezett-e a megszüntetésének ideje. Aktuálisabbnál nem is lehet a döntés, hiszen ma megkaptam a tárhely megújításához a díjbekérő számlát.

Gyermekem, mely egy korszakomhoz kötődik. Nem tudom, mennyire bánnám, ha pár nap múlva már nem létezne. Tény, hogy az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam vele.

Viszont ma megkeresett egy kedves ismerős, hogy népszerűsítsek rajta egy rendezvényt. Úgy tűnik, másoknak még természetes, hogy létezik, és honlapszámba veszik. A döntésemet viszont egyáltalán nem könnyíti meg.

Megjegyzés: nem a lissza.hu-ról van szó…

A könyves bolt polcán láttam meg – nem először – a könyvet. S mivel számos utalás történt a borítón arra, hogy ebből egy film is létezik, gondoltam, míg az írásos változathoz nem jutok, addig megnézem a filmfeldolgozását.

Ízek, imák, szerelmek. Akár én is írhattam volna a történetet. Ha nem is utaztam Olaszországba, Indiába és Balira, és nem ettem ultrafincsi olasz kajákat, viszont a történetbeli a stádiumokon, élethelyzeteken végigmentem. (Ja, és meditálni (transzcendálni) sem kellett már külön megtanulnom, azt már lassan 20 éve megtettem.)
Mégis kissé vágyakozva néztem, hogyan utazik egyik helyről a másikra Julia Roberts által megszemélyesített nő. Míg én helyben caminoztam, ő a világot járta, járja.

Szerelem? Hát, kb. én is olyan ledermedten és rémülten néztem volna, ha egy férfi elköteleződésre (együttélés) kért volna, mint ahogyan a főszereplőnő a film vége felé. Még akkor is így reagáltam volna az elmúlt két-három évben, ha az életem nagy szerelme áll oda elém az ajánlattal. De erről már írtam.

Tetszett a film, de valójában túl sok újat nem adott, hiszen ezeket már mind megéltem a saját életemben a saját életemre fordítva. Max, annyit, hogy emlékeztessen, mi mindenen “túl vagyok” és hol is tartok én most.

Nézek egy filmet (majd később írok róla). A javasasszony megállapítja, hogy a kezelt hölgy nem szexelt jó ideje. A porc száraz. Az ízületet pedig a szexhormonok beolajozzák.

Hmm. Szóval, ezért van mostanában a bal térdemmel probléma. Ráadásul mint tudjuk, a baloldal a női oldal…

(Jó. Nem ezért fájdogál, de jópofa – lehetne – az ok.)