– Üdv a klubban! – nevettem fel.
– A szinglikében? – tudakozódott a barátnőm.
– Nem. A szerelmesekében.
Őszi délután
Ma délután sétáltunk egy nagyot a szép napsütésben, az igazi őszi időben. Jól esett, már napok, hetek óta erre vágyok. Bár némi csábítást be kellett vetnem. Beígértem a kölköknek egy cukrászdázást. Én!
Ez egy ilyen nap volt.
Info
Most mosolygok.
A tegnap reggeli kérdésemre újabb válasz, ami jóval pontosabb.
Hát, nagyon kíváncsi vagyok.
Hiába?
Egy hete egy kedves férfi jóbarátom “megnyugtatott”, hogy manapság nincs olyan pasi, aki tudja, mit akar és még egészben is van*, hiába szeretnék pont ilyennel összeakadni.
Mondjuk, jobban örültem volna, ha azt mondja, alig akad, mert akkor még lenne reményem is…
* vagy csak egyáltalán törekszik, hogy egészben legyen
Útravaló nekem
Valami olyasmi okosságot hallottam ma, ami szerintem válasz volt egy kérdésemre.
A holnap ismerete nem változtat semmin. A lényeg, most mit érzünk és mit tudunk, mire vagyunk képesek és mik a terveink. (De a mondat második felét már én teszem hozzá.)
Saláta
Ezt is megértem! Már második este kértek a gyermekeim salátát vacsorára mint kiegészítő étel.
Nem tudom, meddig tart a lelkesedés, és kinek (apjuk, én vagy a nagy világ) a hatására kaptak kedvet hozzá, de azért örülök.
Vizsga közeledtével…
Mától számítva 9 hétig csak a tanulás lesz a fő programom a szabadidőmben, meg amikor időt lopok neki.
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy éppen nincs pasim.
Egy álom gyermeke
Napok óta szeretnék írni egy álmomról. Hogy feledésbe ne merüljön. Számomra.
Azon az éjszakán legalább négy álmom volt, melyekre még reggel vissza tudtam emlékezni. Az legutolsó szólt arról, hogy egy illető lánya rám lett bízva, vigyázzak rá. Álmomban remekül bántam a gyerekekkel, és így a kislánnyal is. A gyermekeimmel is megbeszéltem, hogyan barátkozzanak vele. Az lett a vége, hogy nagyszerűen kijöttünk vele és ő velünk.
Megérkezett az apja. A kislány megölelte. És vagy mondta, vagy éreztette kettőnkkel, hogy tud a sztorinkról és természetesnek veszi, hogy szeretjük egymást.
Az apját pedig csak az érdekelte, hogy van-e valami baja a lányának úgy egyáltalán, és én tudok-e rajta segíteni mint kineziológus.
Nos, a kislánynak csak megfelelő környezet szükségeltetik és akkor egy kiegyensúlyozott gyermekként létezik.
Tapasztalat
Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és az utolsó mondatok azt sugallhatják óvatlan olvasóknak, hogy én micsoda sanyarú helyzetben vagyok. No, ez nem így van. Elégedett vagyok az életemmel, és jelenleg csak két színtéren javallanék némi változtatást, dinamikát. S amíg ez meg nem történik, addig élvezem azon előnyeit a pillanatnyi állapotnak, amelyek ezek nyújtanak nekem.
Hát, így.
Más.
Egy “nincs mit csinálnom” pillanatomban eldöntöttem, hogy eleget tapasztaltam, most már jöhet az igazi férfi. Gondolom, ennél több mindent is meg lehet élni, de nekem ezek pont megfelelnek mint tapasztalatszerzés így 38 évesen.
S most néhány vagy több mondaton keresztül végigveszem, mit is sorolok ide. Jelzem, nem pasinként értem!
– volt messziről rajongás egy(-egy) srácért (zsenge tinikorban)
– volt első szerelem (de ugye ez nem ritka)
– és akadt első látásra szerelem is (már felnőttként)
– voltam hűséges (általában)
– és egyszer csaltam is
– voltam férjnél
– és voltam szerető (bár ez erős túlzás, de vehetem annak is)
– azt nem tudom, hogy csaltak-e meg, de vesztettem el bizalmamat férfiben
– akadt egyéjszakás kalandom is (egy, de nem sok kedvet csinált a többihez)
– volt olasz pasim
– volt magyar (legtöbb)
– általában távkapcsolataim voltak
– és kettő helybeli
– általában nálam fiatalabb férfiak voltak a párjaim
– de akadt egy sokkal fiatalabb is
– aztán volt majd’ tíz évvel idősebb is
– volt olyan pasi az életemben, akivel eddig legjobb volt a szex
– s futottam olyannal is össze, akin érezhető volt, hogy pornón nőtt fel (no, nem is került többet az ágyam közelébe)
– akadt legjobban csókoló
– s olyan is, aki azt sem tudta, milyen egy forró csók (de lehet, hogy én voltam ilyen fagyasztó hatással rá….)
– volt olyan pasim is, aki tudott többféle képpen csókolni
– megéltem azt is, milyen mikor csak a kezem simogatja és én már legszívesebben az ágyba vonszolnám
– vagy aki mellett mindig forrt a vérem
– vagy egyszerűen nulla volt libidóm
– s volt olyan pasi is az életemben, akibe úgy szerettem bele, hogy még nem is találkoztunk
– s olyan is, akit mindig szeretni fogok.
Ez a nagyjából lista. A hangsúly a nagyjából-on van.
Üzenet
Abe Kobo A homok asszzonya. Elolvastam.
Bennem több kérdést is felvetett a történet.
– Minden, számunkra lehetetlennek, értelmetlennek tűnő helyzetből muszáj, fontos, életbevágó ˝megszökni˝?
– Mikor érkezik el a helyzet elfogadásának pontja?
– Jogosan teszük, hogy elfogadjuk a ránk rótt terhet?
– és így tovább…
Egy üzenete mindenképpen volt számomra: ha bele is kerülök egy olyan helyzetbe, ami ellen lényegemben is tiltakozom, és kilátás nincs arra, hogy változzanak a körülmények, jobb elfogadnom ezt a lelki békém érdekében, és elengedhetetlen megtalálnom a rosszban a jót, azt, ami engem abban az állapotban előrevisz.
Hm. Végül is, most is ezt teszem….
Ok
Papírbolt. Egy hat éves forma kislány és anyukája vásárol.
– Anya! Megveszed? – mutat egy csillogó külsejű naplóra a picilány.
– Nem – érkezik a szűkszavú válasz.
– Miért nem? – kíváncsiskodik a lányka.
– Mert nem – akarja rövidre zárni a témát az anyja.
– Azért nem, mert szép? – kérdez vissza a gyermeke.