Bevásárlás, ha lehet akciósan. Így tettem ma.

Azért az egyik kedvenc kölnimmel megleptem magamat.

Szeretem a mexxet, az esprit horizonját, s.oliver selectionját, és van egy-két avonos kreáció is a komódomon.

Egyébként mint parfüm régen kedveltem a cerruti 1881-ját. A tesómtól kaptam, mert neki nem igazán jött be, én meg … örültem valami illatnak. Gőzöm nem volt, hogy a cerruti jó márka, és nem valami pancs az egész. Csak később esett le.

Egyszer kinéztem magamnak a diesel fuel for life parfümjét, de mindig keverem, hogy az unlimited kiadás tetszik vagy a másik. Ennyit a bennem rejtőzködő nőről…

Ja, azt mondtam már, hogy egy időben megvesztem a davidoff cool waterjéért? Mindegy volt, hogy férfi vagy női változat…

Apropó, nőiesség! Ma ezen filóztam. Adott egy elég nőies női test, ami elmondások szerint még szép is – a maga módján -, és benne egy olyan valaki, aki kevésbé van tudtában a nőiességének. Kicsit vicces! Szóval, ezt kell erősítenem magamban. Egyelőre maradok annál a verziónál, hogy … táncban nyilvánulok meg mint nő.

És azt is kifilóztam, hogy mellém egy olyan férfi illik, aki a létével, a személyiségével önkéntelenül kihozza belőlem a NŐT.

Tegnap kineziológusnál voltam. Azt nevettük, hogy a múltkoriban ˝reklamáltam˝, hogy korprogresszióban még nem dolgoztunk az elmúlt években, most meg már második alkalommal volt szükség rá. Először a jövő (csak 3 hét), aztán a múlt, majd a jelen.

Az egyik új ismerős pedig első körben elkérte a születési adataimat, és a barátaival megnézette. Az a pár sor, melyet ma reggel kaptam, tökéletes leirata néhány vonásomnak és jellemzőmnek. Ezek egyébként nem oly régen tudatosultak bennem, s most némi megerősítés után tudom majd tudatosabban figyelni magamra, az életemre.

Olykor turkáloka számítógépem mappáiban az évek alatt összegyűjtött fájlok között. Vannak rég elfeledett, lementett írások, melyeket innen-onnan szedtem össze azonnali felhasználásra vagy azzal, hogy jó lesz egyszer még. S vannak olyanok is, melyeket gyakran kinyitok, és tartalmát melegedő szívvel, hümmögve vagy elgondolkodva olvasom újra és újra.
Ma megint megállapítottam, hogy még mindig legkedvesebb és -kedvencebb történetem a blogon is megtalálható R. Bach idézet a Messiásról.

Elég undorító cselekedet ugrálni annak a hátán, aki már a földön fekszik – sebesülten -, és próbálni még jobban lejebb döngölni. Ez pitiségre vall, és töméntelen önhittségre – és önbizalomhiányra.

Ilyen esetekben mindig eszembe jut az a példa értékű történek, melyek egyik exem mesélt:

Egy étterem tulajdonos elbeszélgetett az egyik vendégével. A vendég megkérdezte, mi a véleménye az utcában levő másik étteremről. A vendéglős dicsérte a másik céget, és mondta, hogy maga is eljár oda vacsorázni.

A tanulságot mindenki vonja le magának.

Tegnap este még átrándultam a szomszéd városba egy régen ígért masszázst megejteni. Egész jól sikerült, bár a kiropraktikus részeket még gyakorolni kell, vagy az illető túl laza.

Talán ezen esti programnak köszönhető, hogy álmomban is masszíroztam…
Egyéb kalandok is voltak, de azokra csak foszlányokban emlékszem.

Vannak bizonyos illatok, melyekért odavagyok. Valamelyikért megfejthetetlenül.
Ott van például a gyöngyvirág. Igaz, ez kommersznek minősíthető kedvelés.

Aztán a tipikus férfi aftershave, parfümillat is pillanatok alatt képes lábat gyengíteni nálam. De van egy különleges összetétel, amit eddig vagy három férfin éreztem. Egyszerűen nem tudok betelni vele, és folyton arra akarok emlékezni, miért is kedvelem én ezt az illatot.
A három közül az egyikkel a barátság fura változata van köztünk. Nyakba ugrósan üdvözlöm mint egy kedves barátot, ő meg szorosan megölel és megkérdezi, hogy vagyok, van-e pasim, mert ha nem lenne éppen, akkor ő itt van. Nagyokat mosolygok és elnézően vigyorgok ilyenkor, és … szaglászom, mert érzem az illatot, ami annyira tetszik, nem tudom, miért.

Egy álom ébresztett hamarabb, mint a mobil zenélése. Máskor szebbet szeretnék álmodni. Nem kellemes a félelmeimmel szembesülni.

De már fényesebben látom a világom.

Fel vagyok pörögve. Ma tuti jó napom van. Délután megyek először görkorizni, aztán táncolni. Hm… ennél csak egy dolog lenne jobb….

Reggel munkába menet olyasmiken gondolkodtam, mint a hitrendszer, hit és tudás.

Az emberek életének alakulását elsősorban a bennük születésüktől kialakult hitrendszerek befolyásolják.

Az utóbbi évek alatt bennem végbemenő változások nyomán az elmúlt pár hónapban tudatosult, mennyi korlátozó hit és meggyőződés van bennem. A hit fontos, és addig nem is baj, ha van, amíg szabad mozgást ad.

Aztán ott van a tudás. Az a bizonyos tudás. Amikor megtapasztalod és onnantól kezdve már … tudod.

A múltkoriban egy társaságban vitázni akart velem egy úriember a látásmódommal kapcsolatosan. Mondtam, hogy erről speciel nem óhajtok, mivel sem meggyőzni nem akarok valakit a magam “igazáról”, sem érveket nem akarok olyan mellett felállítani, ami számomra nyilvánvaló és VAN, LÉTEZIK. Szerintem, felesleges a bizonygatása.

Itt meg is álltam az elmélkedésben, de aztán láttam egy fiatalembert, aki fura mackós léptekkel, kissé előrehajló háttal haladt célja felé. Menten azon kezdtem el gondolkozni, mi mindent árul el valakinek a tartása.

Régebben sokszor szólt rám valamelyik szülőm, hogy húzzam ki magamat, a vállaimat ne ejtsem be. Mindez önbizalomhiány jellegzetes tünete, szerintem. Ma már, hogy elég jól összeszedtem magamat e téren, és ugye jóga ászanázok is rendszeresen, jelentősen kiegyenesedtem. S itt említeném meg, hogy a büszke, magabiztos tartás mellé nem árt egy rugalmas és hajlékony gerinc. Mert az egyenes gerinccel is lehetnek problémák, ha a rugalmasságára, hajlékonyan tartására kevés figyelmet fordít a tulaj.

Na, valami ilyesmiken elmélkedtem ma reggel.