Hihetetlen!
Két nap alatt négyen jelentkeztek be oldásra! Ha így haladok, lehet ez a főállásom is!!!! A szerelmem. …irul-pirul…
Cél
Egyetlen valós célom van, hogy a boldogságom független legyen a körülményektől. Ne más adja meg nekem, ne azért legyek boldog, mert ott dolgozom, ahol, az él velem, aki, az fogja a kezem, aki, vagy a legszebb tavaszi nap süt rám.
Azért legyek boldog, mert boldog vagyok. Hálás szeretnék lenni minden pillanatért, hogy létezem, hogy élek, és szerencsésnek szeretném magam érezni, mert az vagyok, aki. Mert egyáltalán vagyok.
A legsötétebb pillanataimban is emlékeztetem magam erre, és ez világosságot és egységet hoz nekem. A többi csak ajándék!
Túrám
Kalandra fel! – gondoltam a múlt héten, mikor kitaláltam, megnézem magam is az időszakos forrást a Vöröskő völgyében. Persze, gyalog. És honnan indulva? Hát, Szilvásváradról!
Sejtettem, hogy nem lesz egy egyszerű menet, de úgy véltem, van turistatérképem kettő is, és két lábam, csak oda- és visszajutok.
Vasárnap reggel elég lehangolónak tűnt az idő, de nem hagytam magam elbátortalanítani. Így nem a lustaság győzött, hanem a kalandvágyam.
Ültem a buszra, megérkeztem, majd egy tempós sétával nekiindultam a Szalajka-völgynek. Tudtam, időre vissza kell érnem, nem érek rá ácsorogni, nézelődni, totyogni.
Az ősember barlangjához felvezető út alján egy futó lánnyal akadtam össze, aki fennről jött. Felfelecaplatva gondolkoztam is, hogy vajon futott-e az emelkedőn is, vagy csak lefelé. (Mint később kiderült, csak lefelé.) Szóval, követtem a zöld háromszög jelzést túl a barlangon is. Ami az Istállóskőhöz vezető meredekre vitt. Anyád, gondoltam. De csak mentem és mentem. És reménykedtem, hogy egyszer tényleg feljutok a tetőre. Ami kb. egy óra múlva meg is történt. A lábaim már jelezték, hogy legszívesebben már itt befejeznék a túrát. Ha-ha! De még a jó fele hátra van. Szerencsére többnyire lejtmenet volt, ami viszont azt sugallta, visszafeléjövet nem lesz kellemes. Már csak azért sem, mert már fáradt leszek.
A turistajelzéseket szerencsére elég jól tudtam követni, és csak egyszer mentem rossz irányba (persze, felfelé), de ott is észbekaptam elég hamar. Illetve pont akkor jött egy túrázó vagy túrázó csapat, amikor segítségre volt szükségem a tájékozódásban. Visszaúton még ennyi emberrel sem akadtam össze.
Volt olyan szakasz, ami nagyon szép volt, nagyon tetszett. De igazából nem tudom azt írni, mondani, hogy csodálatos vidéken jártam. Nekem azért jobban tetszik az erdő, ha zöldebb….
Viszont hóvirágot láttam, sokat. El is gondolkoztam azon, ha egy szál leszakításáért több tízezer a büntetés, akkor mennyi jár a letaposásáért. Mert a kicsiny virágok az út közepén is hajlandóak nyílni…
Elértem az első forrást. Ami csakúgy jött ki a földből. Ahogy egy forráshoz illik. Itt már voltak turisták. De a gejzírnek látszónál töménytelen. Úgyhogy a tervemet egy közös fotóra eldobtam, maradt egy gyorsan lekapott forrás. 5 perc ácsorgás után már tömegiszonyom volt, fordultam vissza, és igyekeztem, hogy hamarabb Istállóskőre jussak, mint ami az irányjelző táblán fel volt tüntetve. Nyertem. Kb. 10 perccel gyorsabb voltam. De muszáj is volt mennem, mert a busz, ugye, nem vár.
Egy gyors fotó a táblával, majd elkezdtem leereszkedni. Nem akarom részletezni szenvedésem, de kb. csak annyival különbözik a felfelé a lefelétől, hogy az előbbinél még a szív is keményen dolgozik. A lejtőn csak a lábak.
Mire az ősember barlanghoz vezető útra átjutottam, mert szomjaztam az emberi hangot, ami számomra azt jelentette, a lábam kínjai hamar véget érnek. Még onnan leereszkedtem (az sem volt könnyebb már), vettem vizet a bővízű forrásból, majd tepertem végig a völgyön a buszmegálló felé.
Nagyon ügyes voltam. Időben érkeztem. Kissé elpilledve ültem le a buszban, és végre kajálhattam. Ugyanis reggel 8 órától semmit nem ettem, csak vizet ittam délután ötig. És így másztam meg a hegyet. Ez is jó a ketogénben, nem éhezik el az ember nagy megterheléskor sem.
Kalandocska
Tegnap azzal az álommal ébredtem, hogy egy református lelkésszel majdnem összegabalyodtam. Csak a józan ész állított meg, leginkább engem.
Jóképű volt, félhosszú, hullámos, barna haj, kék szemek. És persze nálam fiatalabb volt. Mondjuk, ez zavart engem a legkevésbé.
Hogy miért nem engedtem a fizikai vonzódásnak?
Mert úgy gondoltam, nem akarok olyasmibe belerohanni, aminek lehet, semmi értelme. Pl. nem vagyok megkeresztelkedve, s bár református lennék, de egyáltalán nem vonz az, hogy templomba járjak. Legfeljebb, mint turista.
Úgyhogy, bármily nagy volt a csábítás, hagytam, hogy a józan eszem lebeszéljen arról, hogy valamibe fejest ugorjak.
Szépségek
Nem lehet mindenki mindenben profi
“Az idő jó orvos, viszont rossz kozmetikus.”
Szuper!
Tényleg csak hozzáállás kérdése minden.
Egy telefon, és egy negyedóra múlva, úgy tűnik, megoldódik egy “gondom”. Boldogság van!
De nem szólok el semmit, csak hálás vagyok, hogy valóra válik egy kívánságom, vágyam.
Mai üzenetek
“Milyen érzés bomba jónak lenni?”
“Tegyél érte!”
Hát, ennyi.
Egy piciny tavasz
Csodálatosan sütött ma a nap. Annyira melegem volt hazafelé tartva a kerékpáron, hogy egy szál pólóig vetkőztem.
Kár, hogy egyelőre csak egy napig tartott ez a fantasztikus tavaszi idő. De hálás vagyok érte.
Vasárnapi emlékek
Fura, nosztalgikus hangulat…
Azokra a vasárnapokon merengtem el, amit még a volt férjem mellett éltem meg. Tulajdonképpen szerettem őket. Hogy miért?
Talán azért, mert együtt csináltuk, amit, vagy mert tudtunk beszélgetni, vagy mert meg volt az összetartozás érzése. Nem volt kétség, nem volt bizonytalanság.
Azt hiszem, akkoriban volt a legkiegyensúlyozottabb életem. Kivéve persze az utolsó hónapokat, évet. Vagy amikor dühös voltam rá.
Kényelmes élet volt, de egyre felszínesebb. Ha eleinte meg is osztottam vele érzéseimet vagy ő velem, ez hamar elmúlt. Tény, hogy túl sok lelkizés nem volt köztünk, és ez kényelmes volt. Viszont az elhidegülés egyik oka is.
Most mire vágyom? Vannak elképzeléseim, de nagyon nem szeretem behatárolni a dolgokat. Inkább rábízom magam a sorsra. Kapjam azt, ami a legjobb nekem.
Kulturálódtam
Anyu helyett mentem el a tegnap esti koncertre. Malek Andrea és az édesapja előadása volt.
Eddig nem nagyon rajongtam Malek Andreáért, bár nem is tudom megmondani, miért. Most is végig elég kritikus szemmel néztem (de miért???), ennek ellenére, jól éreztem magam, és el kell ismernem, hogy nagyon jó hangja van.
Úgyhogy volt egy kellemes zenés estém. Még énekeltem is.