Öt pontos

Egy cikknyomán írtam egy választ, és úgy gondoltam, ide is leírom mint egy emlékeztetőt, egy memot, egy érdekességet. Kicsit kibővítve.

Az első téma a lelki társ létezésének kérdése. Akár hihetném is azt, hogy van. Lehet, hogy létezik a világban ilyen. De hogy számomra ebben az életben megadatik-e, hogy találkozzam vele, ha van, nem tudom. Azt szoktam mondani (és már a blogban is leírtam egyszer), hogy majd a halálos ágyamon, végigtekintve az életemen, látni fogom, volt-e, találkoztam-e vele vagy sem.

A második téma az idealizált szerelem. Tapasztalatom szerint amíg szerelmes az ember, akkor rózsaszínben látja a másikat. Ami nem baj. Csak aztán egyszer kitisztul a szem, és jönnek a hétköznapi nehézségek, problémák: a fel- vagy lehajtott wc ülőke, az asztalon hagyott, el nem pakolt mosogatnivalók, az esetleges pénzügyi gondok, stb. Pedig a szerelemhez kezdetben is hozzátartoztak ezek a dolgok, legfeljebb nem voltunk hajlandóak meglátni. Kérdés, el tudjuk-e fogadni, hogy ez is hozzátartozik az “ideális párkapcsolathoz”.

A harmadik téma, vajon mennyire szükséges, hogy egyformák legyenek a párok. Mármint hogy érdeklődés területén. Úgy gondolom, hogy abban jó, ha egyezünk, amik alapvetően fontosak számomra egy párkapcsolaton belül: pl. tudjunk szinte bármiről beszélgetni (őszintén, kendőzetlenül), hasonló zenei ízlés, nyitottság sem hátrány, szeresse a könyveket, az olvasást, vagy hasonlítson a hozzáállásunk az élethez, a mindennapokhoz, a világhoz. Viszont legyen mindkettőnknek saját élete, amit egymás nélkül is tudunk élvezni. Nem várom el, hogy fusson a párom, de örülök, ha sportol. Ha hagyja, hogy csináljam az edzéseimet, akkor egy szavam sincs. És én sem fogok megnyekkenni, ha elmegy a haverokkal sörözni, mikor én otthon olvasok, bámulok egy sorozatot, vagy nyújtok, és élvezem, hogy egyedül lehetek. Különösen akkor nem, ha olykor velem is randizik. Tudom, nem könnyű teret adni a másiknak, és megbízni benne, de csak az elején nehéz, amikor saját magunkkal jutunk az ügyben dűlőre: attól még szeret engem a másik, ha nincs velem.

A negyedik téma a kommunikáció fontossága. Ezt én is tanulom. Régen sokat beszéltem. Mindenféléről. Néha még ma is. Viszont ha érzésekről kell beszélnem, megkukulok. Ki tudom mondani, hogy szeretlek, és hogy nagyra tartom a másikat, de a bennem dúló vagy éppen csak hullámzó érzelmi “viharokról” nem mindig beszéltem. Nem tudom, van-e változás e téren, bár tettem róla, hogy legyen. Anno igyekeztem elmondani a másiknak, hogy mi zajlik bennem, én hogyan élek meg ezt, vagy azt, de amikor semmi foganatja nem volt, illetve ahelyett, hogy a másik elgondolkodott volna a saját cselekedetén, kimondott szavain, inkább engem hibáztatott, akkor fogtam magam, és csendbe burkolóztam. Ez pedig csak arra volt jó, hogy megoldatlan maradjon egy helyzet, beleragadjak egy érzelmi konfliktusba.

Tudatosabbnak kell lennem e téren (is). Például nem kimenekülni egy kényelmetlen témából, hanem belemenni józanul, minden érzelmet félretéve. Nem egyszerű, de fejlődőképesnek tartom magamat.

Az ötödik téma szintén egy göröngyös terület (volt) számomra. Valamennyire összefügg a harmadik témával. Szerintem hajlamos voltam az éppen aktuális férfit idealizálni, csak a jót meglátni benne. A számomra idegesítő tulajdonságait, ha meg is láttam, csak a szőnyeg alá söpörtem. Az pedig feldolgozatlanul, elfogadatlanul csak piszkált, és végén valamilyen formában felszínre került: vagy én szakítottam, vagy a pasi, mert kieszközöltem. Odáig már eljutottam, hogy elfogadom a másik “gyengeségeit”, és tudatosítottam magamban, hogy ha idegesít valamilyen “hülyesége”, akkor nem neki kell változnia, hanem nekem, ha akarok.

És persze ez vica verse érvényes. Szeretném, ha az én hülyeségeim is elfogadásra találnának. Viszont azt nem élvezem, ha hetente ezek a “hibáim” újra és újra felemlegetődnének, meg az, hogy én milyen nehéz (?) természetű vagyok. Akkor minek van velem, kérdezhetném.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..