Az elmúlt hét egyik legjobb híre, hogy a nagyobbik gyermekemet felvették arra az egyetemre, ahova szeretett volna bejutni.

A ponthatárok kihirdetésének estéjén én kíváncsian frissítettem újra és újra az adott honlap oldalát, hogy mikor érhetőek már el az eredmények. Majd böngésztem az egyetem adott karának a ponthatárait. És vártam, mikor fog a gyermek rám csörögni vagy írni, hogy “yes, felvettek”.

Na, azt várhattam. Nekem kellett telefonálnom neki, hogy akkor most mi is van. Ő a haverjával békésen fotózgatott a szomszéd nagyváros repterén, és tojtak nagy ívben a ponthatárokra azzal a tudattal, hogy úgy is felveszik oda őket, ahova elsőnek jelentkeztek.

Végül is igazuk lett mindkettőjüknek.

Most már azért szurkolhatok, hogy felvegyék koliba a gyermeket. Kissé olcsóbb lenne….