Ma reggel tudatosult bennem, hogy az elmúlt napok kemény esőzései miatt a holnapi terepfutás sárfutássá avanzsálhat. Ezen magamban elkezdtem röhögni.

Míg nagy melldöngetéssel mondtam eddig, hogy aszfalton nem futok melegben nyáron, mert utálom, addig elfelejtkeztem arról, hogy terepen meg lehet jókora sár egy esős időszak után vagy alatt. Perpillanat most ez utóbbi állhat fenn.

Nos, a nevezés már megtörtént, és mondhatni utánam a vízözön. Ha nyakig érő sár lesz, akkor abban tapicskolok, viszont ha futható maradt az út, akkor meg élvezkedek egyet a párás erdőben vagy éppen a nyakamba zúduló esőben. Mindenesetre szúnyogriasztóval jól befújom magamat.

Gyanítom, hogy nem most fogom megfutni életem leggyorsabb 16 km-t terepen. De igyekszem majd a legjobbat kihozni az adott helyzetből. Egy edzőversenynek és szintgyűjtésnek tökéletes alkalom, az biztos.