Havi egyszeri

Vissza fogom magam, és nem nyígok. Csak halkan, magamban, idebenn. Nem mintha ez egy jó megoldás lenne.

PMS utállak. Nem szeretek gyenge lenni, bár néha én is szeretném, ha pátyolgatnának. Csak egy kicsit.

De perpillanat nincs, ki tegye direkte. A távolsági buksisimogatás nem az igazi.

Egyik oldalról kapom a feladatokat, a kihívást, másik oldalról a dicséretet és a jutalmat régen befektetett munkáért.

Megint kavarog körülöttem, velem az élet, és igyekszem megoldani a lépéstartást, hogy helyt tudjak állni, ne maradjak le semmiről. És jó lenne meg is élni mindezt, nem csak felületesen átrohanni felette, mert éppen az a lépés következik.

S mindeközben, a múlt hétvége után (is) csak azt érzem, Vele akarok lenni. Mert…. mert… ….csak! Az megfelelő ok, hogy szeretem?

Türelem és kitartás.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..