Csak pozitívan

Tegnap délután siettem melóból haza, mert kinez vendéget vártam. Egy kisfiút jelentett be az anyukája már két-három hete. Nem is hittem, hogy valóban eljönnek.

Kicsit fáradtnak éreztem magamat, és egy kicsit annak drukkoltam, hogy ne is jöjjenek. Ennek ellenére összeraktam a szobámat, hogy fogadóképes legyen. Közben megbeszéltem magammal, hogy ha jönnek, annak örülök, ha nem, akkor pedig annak.

Aztán időben meg is érkeztek. Bár az anyuka ismerős volt, sokat nem tulajdonítottam ennek. Beinvitáltam őket a szobába, beszélgettünk, és kiderült, volt már itt nálam, csak akkor a nagyobbik gyermekét hozta oldásra. Őszintén bevallottam, nem emlékszem rájuk. Kicsit megnyugodtam, mikor elmondta az anyuka, hogy ez kb. 4-5 éve történt.

A kisfiúval megcsináltam az oldást, majd hívtam az anyukát, jöjjön, mert készen vagyunk. Cipő- és kabátfelvétel közben beszélgettünk, mi várható az oldás hatása nyomán a kisfiúnál. Az anyuka teljesen pozitívan állt a jövőhöz, majd így szólt:

– Ha a nagyobbiknak az oldás után ilyen önbizalma lett, mint ami most van – talán túl sok is -, akkor csak javulhatnak a dolgok a kisebbiknél is.

Én ennek csak örülök. És újfent megállapítotam mögöttük bezárva az ajtót, hogy kár lett volna holmi fáradtság miatt kihagyni ezt az élményt.

Ja, egyébként még elcsíptem a kisfiú lelkes mondatának elejét, hogy nagyon tetszett neki, jól érezte magát nálam. (Hát nagyon igyekeznem kellett a figyelmét folyamatosan az odáson belül tartanom, és gyorsan, lényegre törően dolgoznom. Mint tudjuk, a gyerekek figyelme hamar elkalandozik, ha számukra nem túl érdekfeszítő dolog történik.)

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..