Még mindig a múltkori esésem miatt rehaboskodok. A jobb vállam terheléskor és fekvéskor – történetesen alváskor – fáj, a bal térdem pedig pihentetve van, mert a múlt szerdai futást erősen fogcsikorgatva ejtettem meg.

Ma már volt ugyan egy próba etapom, hogy van-e különösebb panaszom. Nos, nagy élmény volt az első 10-15 perc, hogy abszolút sehol sem fájt a lábam. Utána már kezdtem érezni a térdem belső oldalát, de csak tompán. Úgyhogy remélem, holnaptól már újra futhatok egy könnyített verzióban. Persze, azért még beragasztom a térdemet.

A hétvégénk újfent jól sikerült. Ugyan az alvásommal volt gondom: úgy tűnik, az edzetlenség is rossz hatással van rám. Muszáj valamilyen fokig kifárasztanom magamat a nyugodt alvásért.

Szeretem, hogy ennyire jól érzem magamat vele, és azt is, hogy ennyire önmagam lehetek. És bízom abban, hogy ez kölcsönös.

Most nagyon hálás vagyok.