Közeleg

Fura, mikor megkérdezik, mit szeretnék névnapomra, karácsonyra, erre vagy arra az alkalomra. Semmit és sok mindent. Ez utóbbit általában megveszem magamnak, nem várom meg, míg valaki nekem ajándékozná.

Amire leginkább vágyom, az nem megvásárolható. A következő vágyott dolog pedig olyas valami, amit nem szokás ajándékozni, legalábbis azon az életszínvonalon, amiben én élek. Azt csak hitelre tudnám megvenni perpillanat vagy ahogy azt jelenleg el tudom képzelni.

De én is töröm a fejem az ajándékokon. A gyermekeim a könnyebb esetek, mert szinte maguktól mondják. A tesómmal pedig megbeszélem, ők mit szeretnének.

Lehet, könnyebb lenne az, ha megbeszélnénk, senkinek semmit, de vegyük el azt az élményt egymástól, a gyerekektől (a már felnőttektől is!), hogy találjanak valami meglepetést a fa alatt? Én is szeretem meglepni a számomra kedves embereket, de nekem is jólesik, ha valamivel megörvendeztetnek. Úgyhogy marad az ajándékozás. Részemről mindenképpen, még akkor is, ha törni kell a fejemet, és esetleg utánajárni dolgoknak.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..