Takarítás

Nem is tudom, kinek a megnyutatására írom le, hogy igenis akartam két bejegyzést is írni, el is kezdtem őket, aztán jól félbehagytam mindkettőt. Itt vannak vázlatként, bizonyítékként.

Talán pont ez a befejezetlenség jelzi azt, hogy lelkileg nem igazán vagyok toppon. S tulajdonképpen magam sem tudom, mi a túró bajom van. Egy biztos érzés van bennem (“szeretem”), a többi egy nagy mess. Nem is érzések, csak egy massza, amiből semmit sem tudok kihámozni. Muszáj bogozni, muszáj rendet tenni. Úgy, ahogy a lakást is kipucoltam (igaz, a szekrények mélyére nem kukkantottam be, talán kellett volna…).

Szóval, ideje, hogy a lelkemet is megszabadítsam fölöslegesen lehúzó érzésektől, mert szeretném újra jól érezni magamat a bőrömben (s nem akarok újabb sérüléseket összeszedni, a vállam még így is fáj).

Legalább futni tudok. Ez is valami.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..