No, hát akkor! Kétszer is megünnepeltem a 48. születésnapomat futással. Lett egy szétázott terepes 25 km-em, és egy napsütéses, korán kelős, aszfaltos 48 km-em. Az előző még szombaton, az utóbbi ma reggel.

Ennyire még nem hisztiztem be magamat egyetlen etapon se, mint a szombati terepen (azért sem futottam meg, amit terveztem), és ennyit se keringtem a városban és a tó körül, mint a mai aszfaltoson (aminek egy része, a tó körüli nem is aszfalt).

Újfent bebizonyosodott, hogy az elme az úr. Sokkal jobban be tudja fogadni a kis szakaszokra bontott nagy távot, mint egyben. Két kör itt, két kör ott, a tó körül pedig 10, és a maradék pedig hazafutás. És meg is van a 48 km.

Ennyi! (meg egy bambi…)