Fura ez utóbbi pár hét.

Olyan, mintha az élet az egyik kezével adna, a másikkal meg elvenné az árát.

Azt hiszem, ezt azzal tudnám jellemezni, hogy évek óta szeretnék megvásárolni egy könyvet, amit ma már csak antikváriumból tudnék csak megszerezni. Már ha lehet olykor kapni. Feliratkoztam a bookline-nál értesítésre, hogy amint valamelyik társ-antikváriumukban lehet kapni – olykor egy vagyonélrt -, akkor kapjak róla egy emailt linkkel.

Eddig vagy túl drágán lehetett kapni, vagy lecsúsztam róla. Tegnap újfent jött egy értesítő email, és én láttam az ezt jelző felugró ablakot a laptopomon. Azonnal kattintottam, és egy elfogadható áron (plusz szállítási ktg – mert nem mertem húzni az időt holmi kupon beváltással ingyenes szállításra – meg is rendeltem. Még most sem hiszem el, hogy ennyi idő után megszereztem a könyvet.

Hát, így vagyok én az albérlettel is, amit kiveszek Bp-n. Nagyon tetszik a lakás, viszont nem olcsó, és távolabb van a leendő munkahelyemtől, mint ami ideális lenne. De meg fogom szokni. És különben is csak egy évet szeretnék ott lakni. Aztán meglátom, mennyire válik be az új munkahely, illetve én mennyire válok be ott.

Ami a költözést és a munkehelyváltást illeti. Nem gondolok bele előre, nem paráztatom magamat, és elhessegetem az esetlegesen felmerülő kétségeket. Inkább haladok előre lépésről-lépésre, és igyekszem pozitívan látni a dolgokat. Mert csak így van értelme. Szerintem.

Izgalmas és kihívásteli hetek, hónapok elé nézek. Felkötöm a gatyám, asszem…