Mikor besiettem az étterembe péntek este, azt vártam, hogy kissé idegenek lesznek számomra a volt kolléganőim. Aztán odaértem hozzájuk, egyenként megnéztem magamnak őket – egy távoli – köszöntés közben, és rájöttem, hogy egyáltalán nincs bennem az “idegen” érzés. Az a jó pár hónap és év együttlét és közelség belém ivódott.

Persze, csak másfél hónapja nem láttam őket….

Mindenesetre örültem nekik, annak, hogy újra beszélhettünk, nevethettünk, hallhattam a sztorijaikat, bár úgy rémlik 5 és fél deci bor ködén túl, hogy leginkább nekem járt a szám. (Remélem, nem voltam túl sok.)

Hát, azt is őszintén be kell valljam, hogy kissé túltoltam a borozást. De végre nem szívfájdalmamban lettem “mosolygós” és szédülős, hanem mert elszámítottam a kapacitásomat.

A többit nem részletezném…

Aránylag jól aludtam, amikor már tudtam. Egyszerűen beájultam, ahogy rendeződött nagyjából a gyomrom. A szédülést eleinte azzal próbáltam kompenzálni, hogy a padlón tartottam a lábaimat, de már nagyon fáztak (talán emiatt is fájdult meg vasárnap estére a torkom), így igyekeztem takaró alá bújtatni őket. Az nem jutott az eszembe, hogy van plüss zoknim is…

Másnap semmi bajom nem volt, csak némi zizi érzés a fejemben. Egyáltalán nem volt kedvem futni menni, még vasárnap sem. Úgy is könnyített hetem volt. De legalább elintéztem a boltot (kivéve a Rossmann a GlamÚr napok miatt), majd kicsit takarítottam is otthon, és az autót is kikeráztam kívül-belül (végre!).

A párom megkérdezte, jó volt-e otthon. Erre egyszerű választ tudtam adni. Jó.

Anyu pedig azt tudakolta tőlem, hogy jól érzem magam az új munkahelyen, Bp-n. És nem bántam-e meg a változtatást. Erre is egyszerű a válaszom. Jól érzem magamat, és nem bántam meg.

Nem tudom, fogok-e valaha nosztalgiával gondolni a régi otthonomra annak ellenére, hogy szerettem ott lakni, s értem itt a várost is. És az utóbbi időben szerettem ott dolgozni, ahol.

Egyelőre annyit tudok, hogy szeretek az albérletben lakni (inkább a lakáson van a hangsúly), és a munkahely is elfogadható. Ha lesznek nehézségek (mert mindig akadhatnak), azokra a megoldást akarom majd megtalálni, nem a csomót.

Szóval, új szezon kezdődik. A futásban.… ha-ha-ha! De tényleg. Viszont még nem tudom, mire készülök, mikor és mit fussak. Szerintem ebben a hülye helyzetben a szervezők is úgy jelölik ki a verseny-időpontokat is, hogy majd lesz valahogyan. De így hogyan készüljön az ember?!