Győzelem

Pont tegnap délelőtt gondolkodtam azon (mert olykor ráérek), hogy a kedvenc kerékpárosom nagyon nem “szerencsés” az elmúlt hónapokban. Bezsebelt már jó pár második, harmadik, s akár negyedik helyet is egy-egy több hetesen, vagy egy napos versenyeken, de valahogy a célba elsőként nem tudott érni (legutóbb tényleg egy-két centin múlt).

Vajon mennyire kitartóak a rajongói? Mennyire hisznek benne? Én, őszintén megvallva, már kezdtem feladni a reményt. Persze, továbbra is kedvencem maradt volna, de magam is kezdtem azt hinni, hogy ennyi volt részéről a nyerő időszak, már leáldozóban van a karrierje.

A Giro-t is úgy kezdtem el nézni (figyelemmel követni) tegnap fél kettő-kettő körül, hogy ha már előfizettem a eurosportplayers-re pont a bicikli versenyek miatt, legalább kapcsoljam be, aztán vagy tudom a munka mellett nézni, vagy nem.

Rögtön felélénkültem, mikor láttam, hogy a kedvencem a szökésben teker. Rögtön tudtam, nem véletlen. Hát nem, valóban nem. Eleinte kis csoportban a szökéssel, aztán pedig az utolsó 15-13 km úgy végigtekerte egyedül, hogy öröm volt nézni. Bár az én büszkeségem nem sokat számít(ott), de mikor átgurult lazán a célon, úgy örültem az első helyének, mintha tagja lennék a csapatának.

Szóval, a tegnapi nap ezért is volt jó. Mert legalább újra bebizonyosodott – közvetve – számomra, hogy soha sem szabad lemondani bárkiről, bármiről.

….mert van remény.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..