“Pihenés”

Megkaptam, amit kértem. Bár bejött az is, hogy “pontosan fogalmazd meg azt, amit kérsz, mert másként is megkaphatod, úgy, ahogy nem igazán szeretnéd”.

Szóval, még az augusztusi és az október eleji kihívásaim előtt arra vágytam, hogy majd pihenhessek, ha végeztem az UB-s ultratávom lefutásával. Az első hetet meg is adta az edző lazításra. Aztán múlt kedden futottam egy órát, amikoris a bal lábfejem a cipőfűzős rész alatt – újra – megfájdult. Hogy csont vagy ízület, vagy esetleg egy ín lett jól megnyomva a hosszúfutásom alatt, ki tudja. Úgyhogy újabb futásmentes napok jöttek. Közben elkezdett fájdogálni a torkom. Úgy tűnt, hogy csütörtökre kihevertem. Erre már péntek napközben éreztem a gégémet. Jöhetett a nyakamba a kék sál, és a reménykedés, múló fájdalom az egész. Hát, nem. Vasárnap újabb fellángolás, ezúttal komolyabban. A múlt éjszakám már nyugtalanabb és torofájósabb volt az eddigieknél.

Ma már a munkába hoztam magammal az doboz ezres C-vitamint, egy levél Strepsilst és egy csomag NeoCitránt, ha szükség lenne rájuk. A C-vitaminra mindenképpen lesz.

Komolyabb beteg nem lehetek, mert nincs itt háziorvosom, illetve táppénz esetén kevesebb lenne a fizetésem, pedig most minden fillér(!) számít. Úgyhogy kihúzom a dolgos 4 napot, aztán lesz három napom pihenésre, ha még szükség lesz rá.

Itt az idő, hogy bebizonyítsa az immunrendszerem, mennyire erős.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..