Kellett már ez a három és fél nap szabadság. Igen, akár így is nevezhetem ezt a hosszú hétvégét.

Már régen voltam szabadságon. Legutóbb augusztusban volt a 4 napos hétvége, de az nekem leginkább a költözésről szólt. Nem a pihenésről, és a kiengedésről.

Most pedig kiengedtem. Nem volt semmi kötelező, csak elhatározott és megcsinált. Nem sürgetett semmi, nem noszogatott még a lelki ismeretem sem.

Ennyit már rég aludtam éjszaka. Igaz, a múlt éjjel volt az, amikor aránylag nyugodtan, gégefájdalom és nagy nyeldeklések nélkül aludtam (3-4 felébredéssel). Így sikerült több, mint 10 órát aludnom. Péntek éjjel 11-et.

Úgy tűnik, ez a betegség többet kivett belőlem, mint gondoltam volna. Pedig csak a gégém fájt és nem volt hangom. Se láz, se orrfolyás, és köhögés is csak olykor. Szerintem, ha meghallgatná a tüdőmet egy doki, azt mondaná, hogy tiszta.

Futni nem mertem. Elmentem volna már a próbafutásra, de a gégém miatt inkább halogatom. Talán ma mentem volna, ha nem esik oly rendületlenül és lehangolóan egész délelőtt…. Majd holnap reggel …. (Most amúgy sem javasolják a hosszabb kinn tartózkodást a városban a rossz levegő miatt. Ha-ha-ha!… még egy ok, hogy ma ki se dugjam az orromat.)