Pontokban

Közlekedés:

  • Lassan eljutok oda a kitartó gyakorlásnak köszönhetően, hogy be tudok tolatni egy parkolóhelyre. Még két autó közé is, de csak akkor ha eléggé szellős a hely.
  • Két és fél hónap rendszeres autópályás közlekedés alapján megállapítottam, hogy az autósok egy része (és itt nem merem az “egy” helyett a “jó”-t írni) bunkó. Főleg, ha valami menőbb kocsi van alatt. Tegnap éppen egy SUV nemtudommilyenmárkájú kocsi akasztott ki. Éppen előzésben voltam, ő meg pillanatok alatt mögöttem termett, és egyszer csak bekapcsolta a reflektort. Nem villantott, hanem tartósan világított jelezvén a türelmetlenségét, mi az, hogy én előzök min. 110 km/h-val (a megengedett sebességhatáron vagy felette), és nem húzok ki a picsába a külső sávba. Nem értettem az egészet. Befejeztem az előzést, és szépen (lassan) kihúzódtam. Szívem szerint visszaálltam volna mögé, és belereflektoroztam volna a visszapillantójába, de a sarkában volt egy másik bazi nagy autó, így esélyem sem volt erre. Mindenesetre felkapcsoltam én is a reflektort. Ha már ez így divat. (Egyébként csak szólok, hogy engem nem zavar, ha a visszapillantómba világítanak, akár reflektorral. A szembejövő fények jobban irritálnak.) … Meg kell tanulnom az ilyen hülyéket figyelmen kívül hagynom, mert mint tudjuk, mások bunkóságán nem idegesítem magamat.
  • Hétvégére általában telítődök a vezetéssel. Így ezeken a napokon igyekszem mellőzni e tevékenységet.

Család:

  • Tele van az albérlet. Gyerekkel. Enyéimmel, és egy fő nem sajáttal.

Én:

(Az előző két témát még a múlt héten írtam. Vázlatba tettem. Ma folytatom. Így, ha eltérő hangulatú lenne a bejegyzés ezen része, … e miatt van.)

Nekem ma van péntek 13. Úgy érzem. Az érzések pedig ugye tényeken alapulhatnak. Vagyis van egy történés, és én azt valahogyan lereagálom. Ezúttal elkeseredéssel, kételkedéssel. Vagy valami ilyesmivel.

Még nem tudom, hogyan húzom ebből ki magamat. Egyelőre némi édességgel igyekeztem helyrerántani a lelkivilágomat. Nem nagy sikerrel.

Majd lesz valami, ahogy szoktam mondani, mert mindig van valahogyan. Akad két fül a fejemen, amiknél fogva kihúzzam majd magamat a lelki szutymóból. Mondjuk, valami sikerélmény sem ártana, hogy legalább tudjam, érek valamit.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..