Elkezdődött az új év

No, a munkahelyen máris kihívás elé állítottak. Évek óta nem csináltam adatelemzést (utoljára talán a szakdolgozatomnál 21 éve), most fogok. Először berezeltem (hatalmas anyag, 28 ország adathalmaza), aztán kezdtem a gondolathoz hozzászokni, majd előbb-utóbb pedig a feldolgozáshoz is elérek. Lesz rá 3 hetem.

Gyanítom, leginkább a szöveges résszel lesz gondom, mert a konyhanyelvhez jobban értek, mint a szakszavak használatához. De letojom, mert nem vizsgára vagy előadásra készítem, úgy tudom. Ha meg felsőbb szintekre akarják felterjeszteni (de minek?!), akkor majd átfogalmazom segítséggel.

Az év egyébként továbbra is csendes.

Viszont valamiért most azt érzem, nem vagyok a helyemen. Valami hiányzik, valami nem az igazi.

Hogy múlnak a napok, de mennek a semmibe semmiért. Pocsékolódik az életem.

Jó lenne egy oldás, de perpill anyagilag nem tudom magamnak megengedni. Úgyhogy ezt magamban kell lerendeznem.

Mint például az “ismerősök” erős szelektálását az FB-n. Bár nagy volt a kísértés a teljes aprításra (max. a rokonok maradtak volna), és csak a profilom marad, mert van néhány ember, akinek az oldalát szívesen olvasom hasznos információk miatt. De maradtam a 2/3-dal való csökkentésnél. A 210 még így is sok, szerintem. Szerencsétlen FB nem győz a hírfolyamba bepakolni valót a követett oldalakról, hiszen a meghagyott kontaktok valószínűleg nem írnak annyit, hogy folyamatosan kitöltsék azt.

Nem érdekelnek a sületlenségek, bár szeretem a vicces mémeket, kiírásokat, videókat, mert a humor kell, a nevetés még inkább. S nem érdekel az sem, hogy hozzászóljak valamihez. Néha megpróbálom, aztán hagyom a fenébe, mert az emberek nagy része tojik arra, hogy megerőltesse magát a változás tekintetében. Szeretnek panaszkodni, keseregni, sajnáltatni magukat, de ha cselekedni kell és erőfeszítéseket tenni azért, hogy jobb legyen nekik, jön az alkalmi süketség és vakság, és a “miért nem”.

Segítőként ezt nehéz megélni. De kezdem elsajátítani az elfogadást: az az ő élete, azt csinál vele, amit akar. Én legfeljebb meghallgatom, elolvasom a nyavalygást, aztán megyek tovább. Majd, ha kell a segítség, szól(nak). Tulajdonképpen egy ember élete a legfontosabb számomra, és az én vagyok. Minden önzőség nélkül.

Most perpillanat szeretnék futócipőt húzni, és kimenni az erdőbe, dombot, hegyet mászni, emelkedőkön leereszkedni, és kilométereket gyűjteni
a magam kedvéért.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..