Laza hétvége

Szombaton egy bő, pihentető 10 (!) órás alvás után nem bántam, hogy nem mentem futni. Sőt, otthoni erősítés vagy átmozgató edzést sem csináltam. Néha annyira jó csak nyugisan indítani a napot (egyébként is azt teszem hétvégente, csak olyankor ott van, hogy van futó edzésem, amit még lehetőleg délelőtt végezzek el), és csak azon morfondírozni, mit főzzek a korábban lefagyasztott és most kiolvasztott sertéskarajból.

S utána, hogy eldöntöttem, mi lesz belőle, és feltettem főni, kényelmesen felporszívóztam, felmostam.

Előző este kitakarítottam a wc-t, fürdőt, és még le is törölgettem imitt-amott a port. Közben eltörtem egy irányjelzőnek szánt égőt, mert elfelejtettem, hogy arra polcra tettem, ahova egyébként se látok fel, így könnyen lesodortam. Egy darabig elvoltam a narancssárga üvegdarabok szedegetésével.

Még szombaton elsétáltam az Aldiba, ahonnan leginkább bicegve tértem vissza (hülye aszfalt!), de legalább jártam egy keveset. Aztán pihentettem a lábamat, sorozatnézés közben.

Vasárnap már úgy készültem, hogy teszek egy próbát az erdőben: tudok-e már futni. A remény megvolt. Hátha csodát tesz a nedves földút, a terepcipő. Az első futólépések után egy 20 perces erősítésre (lábak, karok) váltottam az erdei edző eszközök és pad segítségével. Két edző eszköz között kocogtam. Mivel annyira nem volt fájdalmas, úgy döntöttem, újra próbát teszek. 20, azaz húsz percet tudtam kisajtolni a lábamból, de ebből az utolsó két perc már szinte sántikálás volt.

Persze, nem adom fel a dolgot. Már kiteszteltem, hogy milyen érzelmek állnak a fájdalom oka mögött. Nos, dolgozok magamon. Türelem és elfogadás (elkülönültség és jelentéktelenség érzése helyett egységben szeretnék lenni).

Szóval, megint kihoztam a “szabad” hétvégémből a legtöbbet. Az összes szabadidőmben, ami volt bőven, feltettem a lábamat, hagy pihenjen, gyógyuljon. Még akkor is, amikor vasárnap délen át hétágra sütött a nap. Szívesen mentem volna sétálni, de tudtam, a lábam nem bírná még. Úgyhogy ezzel a mentséggel szorgalmasan néztem az éppen aktuális sorozatot, majd olvastam. (A jótettem még tegnap estére, hogy a kisebbik sáros túrabakancsát megtakarítottam – a gyerek helyett. Még akartam valami hasznosat csinálni.)

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..