Helyzetek

Ha őszintén a lelkem mélyére nézek, és nem is olyan mélyre, akkor tulajdonképpen már szerettem volna egy olyan hétvégét a párommal, amikor együtt kezdjük a reggel, folytatjuk a délelőttel és így tovább a napot. És nem tűnök el hosszabb-rövidebb időre futni.

Hát ez most így volt. Viszont nem a lábam pihentetéséről szólt a két egész nap. Persze, hogy nem bírtam ki mászkálás nélkül. De jó volt együtt akár csak a Lidl-ig elgyalogolni (oda-vissza 7,5 km), vagy csak a dombon tekeregni (felmászni az Árpád kilátóig, aztán onnan a HH-nyeregig, majd egy másik úton haza közel 8 km némi szintemelkedéssel).

Ha valamiért is mondanám most, hogy “sajnálom, hogy nem futhatok”, azok a terepes kalandok. Egyébként pedig jól elvagyok egyelőre az erősítő, funkcionális edzéseimmel.

Erősítőnek hívom őket, de ugye ezt nem úgy kell képzelni, mintha lemennék egy terembe, és bicepszeznék, vállaznék, vagy éppen egy lábedzést nyomnék. Azért erősítés számomra a többféle gyakorlatos és eszközös edzés, mert az a célom, hogy erősödjek: felső test, törzs, és most, hogy nincs futás, az alsó test is előtérbe helyeződött. Igyekszek némi kardiót is belecsempészni, amennyire a bal lábam engedi az ilyen-olyan ugrálást. A burpee-vel nincs baja…. Bár a mai edzésbe külön nem kellett kardió részt beletenni külön. Így is fújtattam, lihegtem egy-egy gyakorlat kivitelezésénél. Elfáradtam a végére, megsúgom.

De nem is akarom az oly kevés olvasómat az edzéseimmel untatni, inkább beszéljek másról.

Ööööö…. Nem mondom azt, hogy nincs semmi. Szokott. Például még mindig rá tudok csodálkozni egyik-másik autós bunkóságára. A múlt héten is volt egy olyan szitu, hogy miután elhárult a balesetveszély (a majom okozta), csak néztem ki a fejemből, hogy ezt most ő hogyan gondolta, hogyan engedhette meg magának.

A fedélzeti kamerát mindig kiteszem az ablakba. Nem tudom, milyen időnként írja felül a már rögzített videókat, de szerintem hétvégente le tudnék szedni jó pár furcsa esetet, momentumot a memóriakártyáról. Ha beadhatnám a rendőrségre a videókat, szerintem számos bírságot, fekete pontot ki tudnának szabni az elkövető autósoknak. Vagy legalább tanulságos videóklippet tudnának összevágni a leadott anyagból.

De hát mint tudjuk, fejétől bűzlik a hal. Mit várhatunk az egyes emberektől, ha a vezetőség olyan, amilyen….

Más. Ha még lenne olvasótáborom (sose volt), akkor közvéleményt kutatnék. A kisebbik gyermekem is felnőtt korú. Velem lakik. Nem igazán szólok a dolgaiba, amíg az egyetemen odateszi magát. És úgy tűnik, igen.

Mint megtudtam tőle érintőlegesen, múlt csütörtökön egy műtétet csináltak neki. Amolyan ambulánsat. Nem hajlandó elárulni, mi volt a műtét tárgya. Persze, kíváncsi vagyok, de mivel nem valószínű, hogy életmentő beavatkozást hajtottak végre rajta, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, otthon is gyógyulhat, ezért nincs aggódni valóm. Szóval, nem firtatom tovább a dolgot.

A kérdés az lenne (ha válaszolna is rá valaki), hogy más szemszögéből vernem kellene az asztalt, hogy már pedig mondja el nekem, miért volt a műtét, vagy jól teszem-e azt, hogy elfogadom a választását: megtartja magának az okot.

Úgy érzem, hogy én most azzal teszek a kettőnk kapcsolatának jót, ha nem piszkálom a dolgot. Egyszer úgy is ki fog derülni, így vagy úgy. Ha meg nem, akkor nem kell egyáltalán tudnom, mi is történt. Szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..