Még nem tudok semmi konkrétat a sérülésemről.

Kedd délután megcsinálták a félórás MR vizsgálatot (érdekes tapasztalat volt), tegnap délelőtt pedig az eredmény hiányában nem tudott pontos diagnózist felállítani az ortopéd doki. Annyit mondott, hogy valószínűleg tartja, hogy fáradásos törés, és hogy majd, ha helyre jött, akkor az utcai cipőbe betétet kell csináltatnom, mert haránt boltozat süllyedésem van.

Na, ennyi.

Ha minden jól megy, ma este már okosabb leszek az MR-eredmény alapján. De ha nem ma, akkor holnap délelőtt.

Egyébként pedig vissza kell menni a dokihoz még kedd reggel az eredménnyel.

Ha valóban törés, akkor még van – számításom szerint – legalább 6 hét a gyógyulásból, hacsak valami marhaságot nem csinálok a lábammal. Például rosszul vagy félre lépek.

Ahogy tegnap is a rendelő előtt, mikor hívtak be. Már szinte alig fájt a lábfejem, már szinte nem is sántikáltam, mikor jól sz@rul léptem a behíváskor. Azt hittem, hogy berosálok, de a doki az ajtóban állt várva, hogy bemenjek, így nagyon nem sírhattam el magam a fájdalom miatt. Legalább újra volt okom a vizitre a dokinál. Pedig már lassan feleslegesnek tartottam.

Úgyhogy kútba ejtettem a délutánra tervezett takarítást, és a háton való heverészés, sorozatnézés mellett tettem le a voksomat. Amivel tulajdonképpen nincs is gondom, de sokszor már időpocsékolásnak érzem. Így ki kell találnom valamit (pl. német nyelv tanulása), amivel színesíthetem a fekve, ülve töltött időt. Amiből sok lesz a teljes gyógyulásig.

Persze, a reggeli edzéseimet nem hanyagolom. Ahogy tapasztalom, e mellett is tud a lábam gyógyulni, ha nem csinálok olyat, ami fájdalmat okoz, azaz visszaveti az összeforrását a csontnak. A teljes pihentetés egyébként sem tanácsos, és úgy sem bírnám ki, annyira igénylem már a mindennapos mozgást. Legfeljebb erősen kidolgozott felső testem lesz, erős karizmokkal. (ha-ha-ha!)