Hetem

Muszáj napra lebontva listát írnom. Nem felejthetek el semmit.

A lista nem csak ebben segít. Abban is, hogy minden meg legyen csinálva. Az is, ami számomra kényelmetlen, macerás, nemszeretem dolog. Ez utóbbiaknál válik be az a módszer, hogy nem gondolom túl, csak csinálom.

Éppen tegnap találkoztam azzal a hozzáállással a most nézett sorozatban, hogy ha valami számomra nagyon ijesztő, félelmetes, akkor csináljam azt. Tulajdonképpen egyet biztos nyerek vele: a félelmemen túllépek. Ha jól csinálom, el is engedem örökre.

Tudom, sok dologban, ami ijesztő számomra, azért nem lépek vagy léptem eddig, mert nem éreztem késznek magamat rá. És valahol ebben is van igazság. De ha agyon halogatja az ember, akkor tényleg sehova se jut.

De ha pont megragadtam, megragadom a kínálkozó lehetőséget, a pillanatot, és bár van bennem félsz, mégis lépek abba az irányba, akkor egyszer csak azt veszem észre, hogy az a dolog már nem is olyan félelmetes, már nem is olyan távoli, hanem ott van, és csinálom. És akár szakértőjévé is válok.

Valami ilyesmi.

Szóval, úgy, mint tavaly nyáron, egy pillanat alatt felpörögtek az események. Gyorsan eladott lakás, és most pár nap múlva költözés. Bárcsak így menne majd az is, amikor a leendő otthonomat fogom megtalálni, megvenni….

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..