Puffogás

Bosszankodom és kissé dühöngök. A héten többször is (médiában és fb-n) találkoztam olyan megnyilvánulással, milyen felelőtlen és nem igazán értelmes (!) az az ember, aki nem oltatja be magát. Másokkal szemben!

Oké! Akkor én meg azért nevezzek embereket felelőtlennek és kevésbé értelmesnek, mert sz@rnak a saját egészségükre azzal, hogy nem sportolnak napi rendszersséggel, szemét kajával tömik magukat, elhíznak, keseregnek, panaszkodnak, a lelki egészségüket is magasról lesz@rják, s minden bajukért mást okolnak?

Ha én nem oltatom be magamat, magammal szúrok ki, ha úgy tekintem. Aki be van oltva, magát védi.

Azzal, hogy igyekszem egészséges maradni testileg-lelkileg, magamnak teszek jót.

Kisebb bajoktól eltekintve 10 éve nem voltam orvosnál. A házi orvosom, a régi, legfeljebb a facebookon látott utoljára, mert az ismerősöm között van, ha még nem tettem ki a szűrét a múltkori tisztogatás alkalmával.

Maradjon már az én döntésem, hogy odanyújtom-e a karomat a két szúrásra! Minthogy az is az én döntésem, hogy minden nap felveszem vagy a futócipőt, vagy a biciklis nadrágot, vagy a sport rövid nacimat, és izzadom szét valamelyiket, és nem eszek tortaszeletet, ilyen-olyan pékárut, stb. Elgyöngülök néha, igen. A marcipánnak nem tudtam nemet mondani pár hete.

De vissza tudok térni az utamra.

Szóval, egyszerűbb lenne a dolgok könnyebbik végét megfogni, és nem hajnal 4-kor kelni, hogy edzek a munka előtt, és a kedvenc linzeres túrós pitével tömni a fejemet minden este. Aztán bekapkodni a vérnyomáscsökkentőt, a koleszterincsökkentőt, a fájdalomcsilapítót, az altatót, és egyéb bogyókat.

Nem. Minden jóért meg kell dolgozni. Sajnálom. Ezt nem én találtam ki. Erről szól, többek között, az élet.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..