Hát, régen volt már ekkora a hátsóm. Meg a derekam.

Zavar. Utálom lecserélni a ruhatáramat súlygyarapodás miatt. És most gőzöm sincs, hogyan vegyek vissza a kajából.

És ráadásul időm sincsen hétközben ezzel foglalkozni.

Tök egyszerű lenne tojásos ételek enni, de sajnos, valamiért nem bírom a tojásfehérjét.

Sok terhet levenne a vállamról, mert szeretem a tojást.

Vagy kalóriát számolok, vagy mindent is megvonok magamtól, és zöldsalátán fogok élni, tököm tudja! Valami megoldást kell találnom, mert ez így nem lesz jó.

Számomra hihetetlen, hogy ennyit jelent, hogy kiesett a futás. Pedig igyekszek annyit mozogni, amennyit lehet. Az érzem, hogy sok kerekezés miatt (ami ugye sokszor nem a laza pörgetésről szól), vastagodtak a combjaim, a hátsóm.

Pont szar helyen.

A többi meg csak ráadás.

Legszívesebben nem ennék semmit, de valamit muszáj. Különben nem fogom bírni az edzéseket, illetve a hétköznapokat sem. Főleg most, hogy őrült tempóval adják le az anyagokat a suliban, nekünk meg ugyanilyen tempóban kell a lépést tartani.

Nyafogok. Igen. Pedig nem szeretek. Inkább szeretem megtalálni a megoldást. Ha lenne feleslegesen költhető pénzem, rendelnék kaját, amit meg tudok enni. Vagy két hetente előre készítek magamnak ennivalót 2 hétre.

Na, valami megoldást kiötlök, mert pity-puty itt lesz a rövidnadrágos időszak, és nem valami zsákruhában szeretném gömbölyded hátsómat és hasamat takargatni.