Pilács az alagút végén

Ugye pár napja nyafogtam, hogy minden erőfeszítésem ellenére semmi eredményt nem tapasztalok a kilogramm-csökkenést illetően.

Na, tegnap már úgy éreztem, hogy mintha lazább lenne a farmernadrágom. Ma reggel tisztára mosva vettem fel, és ha nem is esik le rólam (van övem), mégis érzem, hogy kevésbé passzos, mint volt. Van remény, úgy tűnik. Szóval, ennek örömére kitartóan folytatom az elkezdett szigorított étkezést.

Bár most éppen fel tudnék falni egy tábla étcsokit. És nem fizikai éhség miatt, hanem mert lelkileg kicsit magam alatt lettem ma reggel.

Persze mi más miatt? Munkahely.

Azt érzem, hogy most és az elkövetkezendő hetekben, hónapokban annyi minden helyen kell helytállnom, hogy egyelőre nem látom, hogyan fogom megcsinálni. Valami sérülni fog. Utána az lesz a meló, hogy azt helyre pakoljam.

Három terület van, amit fullosan kell teljesítenem: munkahely, suli és házvásárlás. Minden más ez után jöhet.

Persze a munkahelyen is most jön a “sűrű” időszak. Ráadásul olyan, amit még nem csináltam. És nincs, aki segítene benne. És nem tudom, honnan fogom kitalálni, mit is kellene és hogyan. Na, ez, ami miatt elkenődök, és meg tudnék enni egy tábla csokit.

Meglehet, hogy kezdek unalmas lenni, mert a blog kezd szimpla kesergéssé és nyafogássá válni.

Pedig tényleg igyekszem magamat kirángatni a negatív érzések hullámai közül. Mindenbe kapaszkodok. Példának okáért ma hajnalban görgőzés közben hallgattam az egyik Kadarka Endre-beszélgetést. (Nagyon megkedveltem ezt az ürgét az intelligens műsorai miatt. Maga az ember is az. Intelligens, értelmes, érzékeny, kulturált. Mióta felfedeztem, igyekszem meghallgatni minden műsorát a youtube-on.) Az egyik riportalany beszélt arról, hogy volt olyan helyzetben, mikor nem volt más választása, csak az új munkahelyén maradni, ahol kemények voltak a körülmények, és legszívesebben elszaladt volna. De nem tudta megtenni, így maradt, és alkalmazkodott, tanult, hogy meg tudja állni a helyét.

Hallgatva őt éreztem azt, hogy ez nekem szól, és nem adjhatom fel. Mert tulajdonképpen én is ilyen helyzetben vagyok. Ugyan van választásom, mert az mindig van. Perpillanat most az, hogy tanuljak, és lépésről lépésre haladva teljesítsem azt, ami lehetetlennek tűnik.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..