Arra felébredni éjjel, hogy az álmomban az egyik mostani kolléganő nekem szegezi a kérdést, “bekapcsoltam a Potsdamot?!”, kész élmény.

Ugyan van olyan program, ami “po”-val kezdődik, de én azt nem is használom. Olyan meg teljesen nincsen is, amit úgy hívnak, hogy Potsdam. Az ugye egyébként egy német város Berlin mellett, és soha nem voltam ott. Talán ez egy jel?!

Majd. Egyszer. Ha már úgy is lehet utazni, hogy nem vizslatják a határon, van-e bármilyen oltásom, negatív tesztem, védettségem. Kivárom, esküszöm. (Ez alól kivétel, amikor esetleg migrálni fogok. Akkor hajlandó leszek beoltatni magamat.)