Haladás

Szombaton gyalogoltunk egy szűk 11 kilométert, tegnap futottam egy 50 percet nagyrészt terepen, ma pedig csináltam egy funkcionális edzést.

A futás nagyon könnyedén ment. Még a vádlim is rendben volt, pedig a szerdai futás után rendesen magam alatt voltam, mert fájdogált. Most minden oké, vidámabb is vagyok, és nincs világ vége.

Kemény lelki munkát végzek magamon. Képzeletben meg is ráztam magamat, két kisebb helyretevő pofont is leosztottam magamnak, hogy térjek észhez, és hagyjam abba a siránkozást.

Amíg nem tudok lelkesedni, addig egyelten módszer van, hogy a félelmeimet elhagyjam: nem gondolkozik, csinál! Ennek működnie kell. Mert szokott. Aztán még a szépségét, az élvezhető részét is észrevehetem annak, amitől eddig féltem.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..