Úgy rémlik, hogy…

Tegnap reggel vettem észre, hogy fáj a bal kislábujjam és a mellette levő ujj feletti ízületi rész.

Teljesen elkenődtem estére, hogy nekem akkor most újra eltört a lábam. Csak úgy. Már kezdtem vizionálni, hogy ez így fog menni, ameddig én a futással próbálkozom. Hogy mindig eltörik valamim, mert nekem törékennyé váltak a csontjaim. (Mert hát öregszem…)

Aztán felrémlett ma reggel, mikor neki kezdtem a görgőzés előtti (igen, mazochista vagyok, hogy még mindig a szobában biciklizem, de így egyszerűbb, időspóroló) hengerezésnek, hogy mintha valamelyik nap belerúgtam volna egy bútordarabba valamelyik lábammal.

Mivel egyébként sem szoktam az ilyen piti balesetekkel foglalkozni, így legtöbbször csak rácsodálkozok egy-egy kék-zöld-barna foltomra, hogy ezt mikor is szereztem, és hogyan. (Ennek ellenkezője, amikor istenesen megütöttem a jobb vállamat, és már lelki szemeimmel láttam a hatalmas ütődésnyomot, majd hiába néztem másnap, harmadnap, semmi sincs ott azóta sem.)

Szóval, emlékszem a belerúgás utáni gondolatomra, hogy na, még csak az hiányzik nekem, hogy újra eltörjem a lábamat. Ebből kiindulva remélem, hogy ez csak egy zúzódás. És mint tudjuk, holmi kislábujj töréssel, zúzódással senki sem szokott foglalkozni, így hát én sem.

Csak bízom abban, hogy a futást nem kell újra feladnom emiatt.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..