Szülcsinapcsi

Úgy tűnik, nem tudok sok mindent kezdeni a születésnapom napjával, ha éppen nem futom le az éveim számát, vagy nem megyek, megyünk el valahova messzire.

30 C fok feletti hőmérséklet a hétvégén. Mivel a gyerekeim nem voltak otthon, a párom jött szombaton, hogy együtt legyünk egy bő napot. A panel pont ideális hely ilyen melegben (nem!), de én akartam, hogy az albérletben legyünk, mert így tanulhatok is. Mivel most ő sérült le – buta módon -, így járkálós programot nem is terveztem. Helyette maradt a focimeccs- és filmnézés, meg nekem némi számvitel gyakorlás.

A hétvégémet “bearanyozta”, hogy a pénteken délután megnézett egyik sorházi lakást sajnos nem én nyertem meg. Hülye pénz! Pedig már majdnem beleéltem magamat, hogy ott fogok lakni…

Szóval, vasárnap reggel felébredtem, és kb egy- másfél óra után esett le, mikor futni indultam: jé, nekem ma születésnapom van! Mivel kilométerben még nem tudok ennyit futni, így maradt a perc:másodperc. 11 mp többet tervezett az edző, de maradtam a 49:49 mellett.

A vasárnapot csendesen zártam. Igaz, éjjel hányingerre ébredtem, de aztán még sem adtam ki magamból, ami bántotta a gyomromat. Ébresztőig aludtam.

A mai nap ugye a napforduló.

Addig nem is volt semmi problémám vele, mármint ezzel a nappal, míg be nem ültem az autóba. Meg sem nyekkent. Az még nem volt gyanús, hogy a távirányítóval nem tudtam nyitni a kocsit. Viszont az igen, hogy hiába próbáltam bepöccenteni a motort a kulcs elforgatásával, semmi reakció. A műszerfal lámpáinak jó része égett, viszont nulla benzint jelzett (minimum félig kellene lennie), és a rádió sem működött. Valószínűleg az aksi adta meg magát, gondoltam.

Vissza az albérletbe! Otthagytam a kulcsot, forgalmit, és irány a tömegközlekedés!

Kisebb idétlenkedés és tanácstalanság az elején, majd csak eljutottam (3 közlekedési eszköz használatával) a munkahelyemre majd’ két óra után.

Már majdnem vettem távvásárlással (a kisebbik segítségével) egy új akkumulátort, mikor a párom javasolta, hogy csatlakozzak a Magyar Autóklubhoz, majd ők segítenek rajtam.

Úgyhogy hazavergődök tömegközlekedéssel (a szomszédban lakó kolléganőm se jött ma autóval), majd félhétkor egy helyi kiszállással autóklubtag leszek, és remélhetőleg még este működőképessé varázsolják az autómat. Nagyon nem vágyok tömegközlekedni holnap…. sem.

Szóval, a mai napon elintéződött, mire is költsem a szüleimtől születésnapomra kapott pénzt. Talán még egy negyedrész aszfaltos futócipőre futi a maradékból….

Hogy szebb legyen a mai napom, még a felettem levő légkondiról is leesett a védőpajzsként feltett papírlap, így gyorsan vettem egy baseball sapkát a Pepco-ban potom pénzért (ebben ücsörgök az íróasztalnál), de a szememet ez sem védi. Arra egy búvárszemcsi kell, gyanítom. De legalább a homlokom, a fejem teteje nem lesz reumás.

Kérem az odafenn üldögélő jótevőket, hogy mára most már tényleg csak örömöt és heppiséget adjanak kései szülinapi ajándékként. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..