Csak összejött! Egy-két hete jutott eszembe, hogy elmaradt a “szokásos” tavaszi náthám. Hát most lett egy kora nyári valamim.

Péntek reggel úgy ébredtem, hogy nincs semmi bajom, de mintha kaparna a torkom. Odáig eljutottam a reggeli menetrendemben, hogy megkávéztam, de mikor az edzőruhámat kellett volna felvennem, már inkább az ágyat választottam, és visszafeküdtem. A macskám nézett is nagyot, hogy társat kapott a reggeli héderezéshez. Még talán vissza is aludtam egy félórára. Munkába készülés alatt már éreztem, hogy a torokkaparás inkább fájdalomba megy át. Így is maradt estig. Le is mondtam az esti tisza szigetes találkozót.

A gyógyulásom érdekében két praktikát vetettem be: még délelőtt első dolgom volt venni D3 vitamint, azt kezdtem el adagolni magamnak napi háromszor, este pedig az Aputól kapott pálinkával gargarizáltam, illetve két-három korttyal belsőleg is fertőtlenítettem. Ez utóbbi sokat nem segített, szerintem.

Sejtettem, hogy az elalvásom nem lesz könnyű, hiszen torokfájással, félig bedugult orral kevesen képesek azonnal elaludni. Forogtam jobbra-balra, kerestem a tuti pozíciót. Talán el is aludtam. Egyszer csak elkezdtem reszketni. Nem fáztam, hanem remegtem. A paplanhuzat felé húztam egy plédet, de sokat nem segített. Sejtettem, hogy lázam lehet, ezért ráz a hideg. Felesleges kísérletet tettem arra, hogy lázcsillapítót találjak a szekrényben, majd a gyereket keltettem fel, hátha neki van gyógyszere. Sajnos, nem volt.

Én így még nem vacogtam. Jobb híján visszafeküdtem, és újabb rétegnek magamra terítettem a paplant is. Meglehet, hogy ez segített, mert egy idő után elaludtam. De mivel csak oldalt tudtam aludni, és a gyulladás a szervezetemben rátett egy lapáttal, folyton arra ébredtem, hogy fáj a csípőm, … és a fejem.

Ez után a pihentetőnek nem mondható alvás után legalább a torkom fájdalom nélküli lett. A fejem nem. Csináltattam a gyerekkel egy kávét, amit megittam, reménykedve abban, hogy emeli annyira a vérnyomásomat, hogy a fejfájásomat csillapítja.

Tudtam, hogy a napomnak lőttek. Fekvés lesz, és gyógyulgatás a program. A gyerek elment edzeni, és azzal engedtem útjára, hogy hozzon nekem neocitránt. Mint a messiást, úgy vártam. Közben el-elszundítottam. A macska meg örömmel bújt mellém aludni. Fél 12 körül megérkezett a gyerek. Kituriztam a szatyorból a neocitrán dobozát, és egy adagot meg is csináltam gyorsan magamnak. Na, azóta vagyok nagyjából egyben. Dolgozott a porban levő fájdalomcsillapító.

Őszintén szólva örülök, hogy hétvégére esett a betegségem. Ilyen állapotban képtelen lettem volna bemenni munkába, és ott tölteni 8 és fél órát. Mivel nincs háziorvosom itt Budapesten, ezért táppénzre sem tudok csak úgy elmenni. Maradt volna a hirtelen szabadság. Hétfőre már annyira jól, hogy kibírjam az irodát. Úgyis csak két napot fogok dolgozni, utána 3 nap szabadság.