2021. novemberében vettem a hűtőt. Bíztam abban, hogy neves márka, azaz csak jó lehet. Eddig az is volt. Hétfő este bevásárlásból hazaérve nyitottam az ajtaját, és meglepetésemre sötétség fogadott. Nem égett a lámpa, de az a led sem, ami azt mutatja, hogy milyen hőmérsékleti fokra van beállítva. Nincsen áram? – kérdeztem. De mivel minden lámpa égett, minden más működött, kezdett az a gyanúnk lenni a gyerekkel, hogy elromlott a hűtő. Még a konnektort is ellenőriztük, hogy van-e benne áram. Volt.

Még jó, hogy nem egy nagy bevásárlást csináltam, gondoltam. De így is került a fagyasztórészbe két újabb félkész termék.

A gyerek azt mondta, hogy pár órája még működött, és ugyan mellette ült, de nem észlelt semmi rendelleneset. Ezen nevettem. Persze, majd oldalba bök a hűtő, hogy na, most fogok elromlani. Vagy nagyot horkant, mielőtt kimúlik?

Találtam egy szerelőt még aznap este, aki másnap kora délutánra ígérte, hogy megnézi a “betegünket”. A gyerekem hívott is háromnegyed kettő táján, hogy a rossz hírt hosszabban vagy rövidebben szeretném hallani. 15 ezer forintomba került, hogy megtudjam, talán egy szakszerviz tud vele valamit kezdeni. Így most arra várok, hogy péntek délelőtt eldőljön: javítás vagy új hűtővásárlás?

Tegnap délután szerencsére eszembe jutott, hogy van még egy gyerekem, aki talán éhezik, és a fagyasztóból a végleges kiolvadás előtt még rá tudok tukmálni húst, zöldséget, ezt-azt. Meg is könnyítette a dolgomat, dolgunkat még tegnap este, de mára még mindig annyi kaja maradt, hogy valamit kénytelen vagyok kidobni. A gyerekem “megküzd az elemekkel”, de én nem bírok ennyit enni. A szarvashúsból készült pörköltöt is inkább ettem volna pl. pénteken a születésnapomon ünnepi ebédként, mint most este muszájvacsoraként.

Úgyhogy pár napig még hűtő nélkül leszünk. Anyámnak szólok is majd, hogy ne nagyon készüljön elhozandó kajával, amit hűteni kell, mert nem tudom hova tenni. (Szombaton megyünk a szüleimhez látogatóba, születésnapozni.)