Nem akartam bent maradni lakásban, így kissé beöltöztem turistába, és elindultam világgá.

Na jó! Csak ide a környékre, sétálni. A város körül tettem egy negyed kört.

Beérve a kertes házak közé elvarázsolódtam. Már éreztem a tavasz illatát, élveztem a falusinak ható környezet hangulatát. Megint megállapítottam, hogy én ilyen környezetben szeretnék élni, mert imádom.

Elcsatangoltam arra, ahol gyerekkoromban minden hétvégém legalább egyik napját töltöttem. Caplattam a nedves, saras úton kerülgetve az elsüllyedés lehetőségét.

A ´hegytetőre´ érve lebámultam a völgyre. A folyót – aminek ott kellett lennie – ugyan nem láttam, de sok-sok tavat igen, ami egy éve még csak termőföld volt. A belvíz tavasz óta itt is tombol, és a télen csak gyarapodott.

De jó volt újra arra járni, ahol már öt-hat éve nem. S üdítő érzés volt a friss levegőn létezni.