Miután kiejtettem a számon, hogy “okostelefon”, a tesóm elkezdett nevetni.
– Mi, mi? Okostelefon?
– Igen, mi van vele? A smartphone magyar megfelelője – felelem.
Továbbröhög.
– Ez komoly? Azt hittem, viccelsz. … Lefordították a magyarok a smartphone-t?
– Igen. És nincs semmi baj ezzel.
Nos, az ő kis németesedett gyomra elég nehezen vette be.
Vég és kezdet
Régen zártam (zártuk) már az év végét ilyen jól. És, ahogy a tapasztalat mutatja, a jó dolgok hamar véget érnek. No, nem mintha bajom lenne az év kezdetével.
Szóval, pár nap távol az otthontól egy kényelmes szállodában, ahol a személyzet nagyon kedves és segítőkész. A konyha is rugalmas hozzáállással kezelte a gluténmentes étrendemet. Jó érzés volt, nagyon. Remek masszázsok, kirándulás a Kékesen, sok-sok pihenés. És az Óév záró éjjele is könnyed, vidám hangulatban telt. Meg evéssel és sok tánccal.
Úgy zártam az előző évet és úgy nyitottam az újat, ahogyan már régóta nem. Így folytatódjon!
Ünnep után
Jó is az, mikor Karácsony előtt egy-két nappal még nyer is az ember lánya. És pont azt, amire szüksége van. 10 db aerobik mix CD-t.
A Karácsony kellemes hangulatban, amolyan csendesen, de mozgalmasan telt. Volt ajándékozás, evés és pihenés. Ja, azért az edzéseimet sem hanyagoltam el. Tegnap például futottam egy órát (igaz, elég getva idő volt odakinn), és fantasztikus érzés volt. Néha hiányzanak a kilométerek a talpaim alól… De tavaszra egy nagy durranás* van tervezve, és fizikai felkészüléshez a futás elengedhetetlen.
Ajándékok: valahol a lelkem mélyén sejtettem, hogy úgy is lesz nekem, bár a táblagép beszerzése után egy későbbi időpontra tolódott a projekt. Vágytam rá, és a páromon keresztül az égiektől megkaptam: Nokia Lumia 800. ** Úgyhogy, most már totálisan fel vagyok szerelve technikailag, be foghatom a számat.
Azt hiszem, ennél gazdagabb Karácsonyom régen volt. És az a szép, hogy nem is számítottam rá. … Hm, más téren is alkalmaznom kellene e módszert….
*Durranás azért, mert még ilyet nem csináltam.
** A kitartó olvasók emlékezhetnek rá, hogy anno, pár hónappal ezelőtt, még versenybe is szálltam érte.
Feladat
Azt hiszem, az egyik feladatom elfogadni mások kifogásait, akaraterő hiányát.
Ja, mindenkinek megvan a keresztje….
Sok
Telik az idő. Néha azt sem tudom, mivel töltöttem a délutánt, hogy már este van, és lámpaoltás.
Ha éppen este nincs órám (egyelőre csak heti 2), akkor vagy készülök a következőre (lélekben mindenképpen), vagy ezerrel pihenek.
Lehet, hogy unalmas vagyok a környezetemnek, mert a sport bűvkörében élek, mint anno a nagy salsa korszakomban a salsáéban. Az a szerelem is maradt, csak most alt a láng. Annyi minden érdekel, lehetetlen egyszerre belesűríteni az összest – jelen pillanatban – az életembe. Marad a szelektálás.
Rózsaszín
Jól vagyok, bár a tegnapi egésznapos homokzsák emelgetés némi izomlázat eredményezett. Rosszabbra számítottam, de úgy tűnik, megúsztam ennyivel.
Az a legérdekesebb, hogy a fáradtság ellenére ma ugyanúgy végigcsinálnék egy 8 órás tréninget, annyira nagy élmény volt.
Egyelőre nem megyek több továbbképzésre, tanfolyamra. Ígérem.
Koncentrálnom kell most már a családra és a többi dologra az életemben.
Ha ide ritkán írok, az azért van, mert az energiáim átcsoportosításra kerültek: facebook oldal, illetve egy másik blogomra (2pont0.wordpress.com). De igyekszem, tényleg, itt is fel-feltűnni.
A mai nap egyik “csodája”, hogy van olyan ember, aki annak ellenére is, hogy dilisen viselkedtem, jót akart nekem.
Kéne
Olykor nagyon szeretném, ha több önbizalmam lenne, jobban hinnék magamban, és abban, amit csinálok. S inkább a pozitív oldallal foglalkoznék, arra koncentrálnék, amikor jól mennek a dolgaim, mintsem hülyeségeken gyötörném magamat.
Az a jó, hogy ezt legalább felismertem, már csak változtatni kellene. Ühüm…
Izgi
Vannak olyan tervek, amiről nem akar beszélni addig az ember, amíg a megvalósulás kapujában van. Én is így vagyok ezzel.
Bizonyíték
Nincs nyafogás! Aki bevállalja a FittArénát és 6 x 40 percet edz (6-ból 5 erősítő valamilyen téren), akkor csöndben legyen, és élvezze előző nap munkájának eredményét.
Élmény volt. Ez tény.
Este elmolyoltam azon, hogy bár össze-összeakadok ismerősökkel, tulajdonképpen végig egyedül vagyok a tömegben, s nincs aki fotókat csináljon rólam, vagy akivel közös képre összeálljak olykor. Ezen gondolatmenetemre csak annyi volt a reakciója a páromnak, hogy engem ismerve nem is bírnám, ha valakivel társulnom kellene egész napra. (Bár ki tudja, vannak még csodák!) Szóval, nincs saját készítésű bizonyíték fotó, csak izomláz, szerte, erre-arra a testemben.
Hála és óra
A hála hatalmáról, vagy varázsos erejéről olvastam, és egy ideje ezt gyakorlom: mindenért hálás vagyok. Amikor persze eszembe jut. És egyre többször emlékeztetem magam arra, hogy hálás legyek adott vagy éppen még nem adott dolgokért.
Most örülök és nagyon hálás vagyok, hogy egyre többen járnak az óráimra. És látom, hogy lelkesek. Ezért nagyon hálás vagyok…. Vagy ha nem is mutatják ki felém látványosan a tetszésüket, de jönnek a következőre is, és hívják az ismerőseiket, barátaikat is.
Szeretem tartani az órákat, mert szeretem megtornáztatni az embereket. És azt szeretem legjobban, ha látom rajtuk, kikapcsolódtak, feldobódtak, elfáradtak jólesően.
Csíp
Vacsorázunk.
– Csíp ez a zöldpaprika? – kérdem.
– Alig, nem vészes.
Egy idő múlva, a már üres tányérok felett ülve megjegyzi:
– Te, mégis csíp ez a paprika!
Ránézek, majd a paprika körbevágott csumájára.
– A végén?
– Nem, a szememnél – pislog egyre pirosabb szemekkel.