Tudom, infantilis viselkedés lenne tőlem, ha – szemellenzős – narancsosok között leendő piros szegfűs párttagnak vallanám magamat.
De olyan kíváncsi vagyok a reakciójukra!

Tegnap megint megkaptam, hogy bátor voltam, mikor elváltam.

Szerintem nem ahhoz kellett bátorság (legalábbis nekem), hogy egyedül éljek két gyerekkel (vagy nélkülük), hanem hogy kimondjam, vége a házasságomnak. Bár ez nem egy nagy felismerés volt. Inkább felvállalása a döntésemnek, a választásomnak, ami nem pity-puty történt.

Senkit sem bátorítok a válásra. A csajoknak is megmondtam múlt este: csak akkor mondják ki a “vége” szót, ha már megjavíthatatlannak érzik a házasságukat, ha már a hideg rázza őket a másik érintésétől, a látványától. Lehet, hogy ebből is van visszaút, nem tudom. Nekem anno már nem volt. Igaz, kellett hozzá négy év intimitás nélküliség, hogy eljusson a tudatomig, többet nem fogom még egyszer az ágyamba engedni a volt férjemet. Így meg teljesen felesleges együttélni valakivel, még a látszat kedvéért sem.

Viszont azt mondom, amíg van egy pici remény, akkor tegyenek meg mindent, hogy újra szeretetteli kapcsolatuk legyen. Mert csak egy a fontos: az otthon egy meleg fészek legyen, egy menedék, ahol a párunk vár ránk szeretettel.
Ha nem így van, és nem teszünk magunkért semmit, akkor azok a napok elvesztegetett időnek számítanak. Mintha nem is történnének meg.

Kissé túlterheltem magamat agyilag. A tegnapi délután bejegyzések már csak magyarázkodások voltak önmagam és mások előtt. Ezért töröltem őket.
(A GReader miatt még nem teljesen és azonnal, de remélem, módosítja a szöveget hamarosan, aztán kuka.)

Furán vagyok összerakva. Az egyenlőséget támogatom a nő-férfi kapcsolatban, illetve a kőbe vésett, évszázados nemi, társadalmi szerepek örökérvényűséget erősen megkérdőjelezem, közben pedig ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinek kell kezdeményezni, a nő felé közeledni kimutatva a szimpátiát, tetszést, vonzódást. A nő, azaz én, pedig dönt, mit is szeretne.

És így meg, lehet, semerre sem jutok ott, ahol pedig jó lenne. Inkább várok több évig, évtizedig, hátha….

A helyes megoldás(oka)t a helyzetre várom a kiadó emailcímére…. Jelige nincs. Minek?