Amit meg kell ejteni, azt nem lehet kihagyni. Ilyen a rendszeres mozgás. Tegnap példának okáért a futás.

Mivel nem szeretek teli hassal futni, igyekeztem nem enni semmit egész délután. Még is, mikor elindultam, éreztem, nem igazán tudtam elérni azt az állapotot, amikor azt mondhatom, semmi sincs a gyomromban.

Vagy csak a levegő volt nagyon nyomott a hideg front miatt. Vagy mind a kettő. Egy szóval, a futásom eléggé szenvedősre sikeredett. Most is a Polar órám szerinti edzést csináltam, azaz a középső pulzus zónában “kellett” futnom, ami számomra elég kényelmes iramot jelent úgy általában. Tehát ezúttal sem futottam gyorsan. Ehhez képest úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt.

Otthon lefürödve már jó érzés volt, hogy aznap is mozogtam. Reméltem, hogy az alvás is menni fog. Hát, mint akit fejbe gyepáltak, úgy aludtam. Persze a szokásos éjfél környéki felébredésemet a WC látogatás céljából nem hagytam ki. Utána a hajnali ébresztőig álmok színesítették az alvásomat.

Kicsivel hamarabb keltettem magamat a szokásosnál, mert a hasi ultrahangra 7 óráig kellett odaérnem (még júliusban írta ki nekem szimpla ellenőrzésként a vállalati doki), és előtte szerettem volna az edzésemet is megcsinálni. Le is nyomtam egy 41 perces HIIT edzést. Szuper volt! Hiányzott volna nagyon, ha kihagyom.

Ultrahang kipipálva! Azt mondták: “gyakorlatilag” negatív, azaz minden rendben van a pocimban.

Délután egy jóleső teljes testmasszázs következik, és aztán … kisimulva főzhetem a holnapi ebédet.

Hihetetlen, hogy mekkora izomláz van a hátsómban. Azaz a farizmaim igyekeznek regenerálódni a tegnap reggeli edzésből.

A hétvégi terepfutást a combjaim is megérezték, de azokat már elfelejtettem. És rá is dolgoztam egy hétfői futással és a tegnapi erősítéssel.

A szokásos intervallumos edzésemet homokzsákkal és saját testsúllyal végeztem. 2-2 gyakorlatot 3-3 körben 50 mp munka és 10 mp pihenő idővel. Bele-belecsempésztem némi kardiót is. Elsősorban lábra (és farizomra), illetve karra fókuszáltam. Aztán még elővettem a KBandet is, amiket felcsatoltam a combjaimra, majd egy rövid kardiós-erősítős intervallum gyakorlatsort hozzácsaptam a fő WO-hoz. Hogy melyik tett be, nem tudom, de mindegy is. Lényeg a hátsófertályom összes izmában leledző izomláz.

Gondoltam, jót tesz neki egy intervallumos futkorászás ma reggel. Egyelőre semmi javulás. Holnapra már kinéztem magamnak egy jó kis edzővideót. Hát, talán át kellene gondolnom a dolgot….

Ami még eszembe jut. Egy héttel hamarabb lesz a verseny, amin szeretném újra lefutni a maratoni távot. És még nem futottam 25 km-nél hosszabbat. E hétvégén ezt pótolnom kell.

Ha engedném is magam a berezelést, nem tehetem. Szeretnék jobb időt futni, mint tavaly, de úgy is mindig az a lényeg, hogy a teljesítés meglegyen. A többi – ezen a szinten – csak ajándék.

És még eszembe jut. Az arca, amikor azt mondja nekem, hogy egy valamiért dühös rám: nem hiszek magamban és abban, hogy többre vagyok képes. Ami a futást illeti. Mert ezt mindig bebizonyítom. Mármint, hogy jobb vagyok, mint hiszem. … Hát, van, min dolgozzam. Így is, úgy is. Őt meg imádom.

Nem is tudom, mi jobb: ha nincs, mit írnom, vagy ha van.

Azt hiszem, mindkettő.

Amikor van: akkor jó, ha csupa szép és örömteljes történésekről írhatok. Mint például arról, hogy vasárnap remek idővel teljesítettem egy majdnem félmaratoni távot a helyi futóversenyen. 5:35 perc/km-es átlag sebességgel gyűrtem le a 20,38 km-t (az én gps-es órám szerint ennyi volt a táv). Ez pedig egy két órán belüli 21,1 km-t jelent. Tény, hogy ehhez igen magas pulzus járult, aminek kevésbé örülök. Kíváncsi vagyok, hogy egy hűvösebb időben, fizikailag összeszedettebben milyen pulzussal nyomtam volna le ezt az iramot. DE: örülök, hogy ezt is tudtam. Egy hónap, és Wizz Air félmaraton. Ott minimum ezt az iramot jó lenne hoznom.

Aztán van olyan örömteli pillanat is, hogy egyszer csak szól a kapucsengő, és már akkor lelkem mélyén sejtem, hozzám jöttek. És igen! “Édesanyád itthon van?” – hallom az ablakon keresztül, mert az egyik gyerek válaszolt a csengetésre. Robogtam le, hogy a kért csókot adjam, és ha már ennyit bicajozott érte. …. és ilyenkor lehetetlen az érzéseket leírni…

Meg hát olyanról is írhatok, hogy jelenleg a két hetes szabadságomat töltöm, és tök jól érzem magam itthon, piciny teendőkkel, jó kis edzésekkel és tervekkel. Ja, meg olimpia nézéssel és angol nyelvű könyv olvasásával (megrendeltem ugyanis a Mielőtt megismertelek Me before you c. könyvét).

Amikor nincs írnivalóm: a kiegyensúlyozottság, a lelkibékém nem ösztönöz arra, hogy leüljek, és pötyögjek. Milyen végtelen unalmas lehet olvasni, hogy minden egyben van nálam, velem és bennem.

(Azt írja a blogmotor, hogy 4.800 bejegyzést írtam eddig. Gondolom, ebben benne vannak a vázlatok és azok, melyeket saját olvasásra írtam. Hm. Lassan 12 éve kezdtem blogolni. Hosszú idő, ugye? Miben voltam ennyire kitartó? Az rendben, hogy hanyagoltam el a drágámat hetekre, de soha nem akartam bezárni. Azt hiszem, jól tettem.)

Nagyon jókat alszom az utóbbi hetekben. Talán az is segít, hogy a madarak már nem csiripelnek hajnal 3-tól, vagy hogy egyre később kel a nap. Nem tudom. Nekem úgy is az a lényeg, hogy megint imádok aludni.

Így ma hajnalban sem repestem, mikor megszólalt a mobilom: itt az idő az ébredésre. Ahogy szoktam, kipattantam az ágyból, kikapcsoltam az ébresztőt, majd kibaktattam a konyhába teát készíteni.

Bár már 5 órakor edzéshez elkészülve keringtem a lakásban, alig akaródzott, hogy elkezdjem a bemelegítést, s majd bekapcsolva az Interval Timer-t a köredzésemet. Pedig frankó kis gyakorlatsort tettem össze tegnap: fókuszban a KBand használat. Mert hát kitaláltam, segíteni kell mindenféle gyakorlattal a gyorsulásomat a futásban. Erre pedig a KBand remek eszköz.

Szóval, alkudoztam magammal. Az a gondolat vett rá, hogy ha akkor reggel nem edzek, akkor később, délután még kevesebb kedvem lesz belefogni. Meg más terveim vannak a délutánra.

Aztán persze, szokásom szerint áldottam a lelkierőmet, hogy félretéve az összes lebeszélő gondolatot neki láttam az edzésnek. A végén még ráadás gyakorlatokat is beiktattam. Ahogy lenni szokott.

A Polar órám szerint 52 perc alatt 529 kcal-t használtam fel. Hát, úgy legyen!