Nem először pakolok, csomagolok útra, de mindig izgulok, hogy sikerül-e mindent vinni.
Általában azzal nyugtatom magam, ha hiányzik valami nagyon fontos, majd megveszem. Azonban most ez nem áll. Szóval, tanácsos mindent bepakolni.

Pihenés, lazulás, túrázás, természet – ez a terv. A többi ajándék…

Új, piros és az enyém.
Köszönöm!

Ma úgy jöttem el otthonról, hogy ma csak csodák történnek velem.

Azóta csak kapkodom a fejem!

Azt hiszem, most kellene lottót vennem…

Ha most a facebookra írnám, akkor az “izgatott” állapotot állítanám be.
De nem írok le semmit – előre.
Babona, vagy mi….

Életem egyik legjobb döntése az volt, mikor elmentem egy kineziológushoz. Szerintem már ott eldőlt, hogy én is az leszek valamikor, csak még akkor nem tudtam.

Emlékszem a helyre, a pillanatra, mikor találkoztam a hölggyel, és beszélgetni kezdünk, és akkor derült ki, hogy ő kineziológus. Bár fogalmam sem volt, miről van szó, csak az jött le nekem, hogy természetgyógyászat, és a lelket is helyre lehet vele pakolni, rögtön kértem egy időpontot.

Azóta jó néhány év eltelt, és most már én segítek.

Mindig kíváncsian és érdeklődve várom a vendégeimet, s tudom, hogy úgy mennek el tőlem, hogy újra megkapják a választás lehetőségét.

Öröm látnom, mikor az oldás végén az addig bizonytalan, kishitű vendégem magabiztosan “ficánkol” a széken, mosolyog, s nyoma sincs a korábbi lelki állapotának. Ezért szeretem csinálni.

Van, amit nem felejt el az ember csinálni. Olyan ez, mint a biciklizés, úszás, jégkorizás, futás vagy… egy finom, szerelmetes szeretkezés.

… kisimulva …

🙂

Mindig is nagy zene rajongó voltam. De az utóbbi időben nagyon kevés időm volt zenét hallgatni. A régi dalokból éltem, illetve az aerobik mixekből.

Azt nem mondom, hogy most megint belevetettem magam a zenei életbe, viszont vagy egy-két új és friss kedvencem. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a régi források a letöltésekhez már nem igazán működnek. A legtöbb letölthető zene pedig a videókról leszedett zene. Na, ezeket kevésbé csípem, de szegény ember vízzel főz…

Arra is ráébredtem, hogy nagyon be szűkültem az utóbbi három-négy évben. Csak a sport, az edzések tartása, a meló és némi magánélet. Semmi más.

Hiányzott nagyon a kreativitás. A beszűkültség nem nekem való. Csak akkor érzem magam elememben, ha alkothatok, ha kifejezhetem magam valamilyen módon, legyen az írásb, tánc, egyéb mozgás, bármi, amiben megtalálom a fantáziát, lelkesedhetem érte.

Most szerencsére van már időm és lehetőségem újabb képességeket, ismeretek és tapasztalotakat szerezni. Nyitottság, rulez! Szia, Világ! Újra itt vagyok!!!

Már két tanfolyam is betervezve a következő két hónapban. Emellett igyekszem olyanokat csinálni, amit eddig nem mertem. De csak szép sorjában. Egyenként veszem sorjában őket, s ha már az egyik már rutin lesz, akkor jöhet a többi.

Bakancslista? Nem. Csak élni szeretném az életemet félelmek nélkül.

Aztán egyszer csak az is meglesz, hogy végigtáncolok a fő út kellős közepén. (Csak viccelek, de ki tudja, mit hoz a sors.)

“Mindenki boldoggá tesz engem.
Egyesek, mikor belépnek az életembe, mások pedig akkor, amikor kilépnek belőle.”