Olykor igen is jó, ha visszatérek a múltban szeretett és alig feledett kedvteléshez.
A hétvégén belehallgattam régen lementett, begyűjtött salsa és timba zenébe. Kevés dolog tud ilyen örömöt és kikapcsolódást nyújtani… Zene, zene, zene. Szerelem.
Ennyi.
Már csak a tánchoz kellene visszatérnem….
Új mobil. Még tapasztalom az ébresztést is.
És mikor alszom el? Persze, mikor melóba kell menni. Az elmúlt napokban már egy órával előbb, magam ébredtem, pedig aludhattam volna….
Szia, Murphy!
Amit még magam sem gondoltam volna csütörtökön, az megtörtént szombaton. Gyorsan változnak a dolgok.
A ma éjjeli álmom bebizonyította, hogy a tudatalattim olyankor is dolgozik és megvéd bizonyos balesetektől.
Álmomban egy fürdőszoba szerűségben voltam, és el szerettem volna végezni a kisdolgomat. De mindig volt valaki a helységben. Mire kituszkoltam, megszabadultam a szerintem utolsó személytől is, és végre ráülhettem volna a wc-re, megláttam, hogy már megint valaki bepofátlankodott a helyiségbe.
Kétségbeesve felkiálltottam, hogy miért, miért, miért, majd ezzel az érzéssel fel is ébredtem. Akkor éreztem, hogy az álombeli pisilhetnékem valós. Azaz tényleg muszáj kibaktatnom a wc-re, de sürgősen.
Mindesetre megnyugtató, hogy szobatiszta vagyok alvás alatt is.
Ennyit a spórolásról és a fekete péntekről!
Sikerült egy okostelót és egy futócipőt rendelnem. Az előbbi tervezett volt, a másik ad hoc.
Most szorítok, hogy egyiket se bánjam meg, hanem elégedetten használjam majd őket, miután kézhez kapom.
(Egyébként olyan ellentmondásos nekem ennek a napnak a neve. Inkább hívnám arany pénteknek… vagy valami hasonlónak.)
Hihetetlenül szép az idő tegnap óta. Most halkan megjegyzem, lehetett volna ilyen a múlt hétvégén, de ha ilyen marad még vasárnapig, akkor egy szavam sem lesz.
A futás sajnos, egyelőre hanyagolom, mert a maratoni táv kissé meghatotta. De sebaj! Van másik, ahogy szokás mondani. Nem kell aggódnom, nem maradok tüdőt nem kímélő edzés nélkül…
Vicces, hogy amikor az életem egyik része rendeződik, akkor a másik kerül völgymenetbe. Nem unalmas az életem. Bár kihagynám a lelki válságokat…
De mit is várhatok magamtól, mikor “szeretek” átlendülni a ló másik oldalára. Most a sok olvasás helyett, sokat nézek sorozatot. De úgy tűnik, erre van szükségem. Meg arra, hogy lassan adventi, illetve karácsonyi hangulatba kerüljek. Még pár hét, és kiteszem az adventi díszeket. Szerzek egy normális adventi koszorút, egy jelképes, de normális fenyőfácskát (műt). Így, bár nem karácsonyozunk itthon, mégis legyen valami elő- és utóhangulat.
Nem mellesleg végre szeretném visszakapni az ihletetségemet az íráshoz. Néha úgy érzem, hogy nincsenek gondolataim. Amolyan értelmesek. Olyanok, amelyeket hosszan és szórakoztatóan ki tudnék fejteni. Itt a blogon. Szeretnék pozitív dolgokról írni, vagy legalább csak írni…
Tudom, ismerem az okosságot: mások véleményére ne adj, legalábbis jól nézd meg, ki mondja.
Először vonjam le a következtetést az megtörtént esetből: igen, ezt csinálhatom másként is, és valóban lehettem volna udvariasabb.
Viszont azt is érdemes megtanulnom, hogy ne érezzem magam hitvány alaknak, mert más úgy szólt hozzám, ahogy. Nézzem meg, ki is tette.
Ezek után tényleg léleksimogató, ha van, aki együttérez velem, és szóban megsimogatja a kezemet nyugtatólag és lélekerősítésként.
És még a nap is kisütött.
Van az a pont, amikor a kolléganőre már nem azt mondja az ember, hogy “hisztis” picsa, hanem azt, hogy “b@szatlan”.
Egyébként is, de ilyenkor visszasírom, mikor egyedül, vagy maximum ketten voltunk egy irodában…, és nem ezzel a nővel…
Mai kedvenc fotó
A hétre pihenőt gondoltam ki magamnak. Azt hiszem, hogy ez kb. holnap reggelig fog tartani.
Muszáj a sok hülyeséget kifutnom magamból…
Azért vannak azok a napok, mikor egy tábla csoki simán eltűnne, pedig nem vagyok egy nagy csokizabáló.
És pont ma van az év negyedik tízmilliószoros napja…. Csak pozitívan, csak pozitívan!